Puzsér odapörkölt a reklámiparnak

interaction.png

„Szilárdan hiszem és vallom, hogy a reklámipar nemcsak fogyasztóellenes, hanem alapvetően kapitalizmusellenes, a marketingkampányok hullámverésében ugyanis nem a termékek és a szolgáltatások ár-érték arányai, hanem azok marketing-költségvetései, a hozzájuk rendelt logók és szlogenek megjelenésének ismétlésszámai versengenek.”
Az idézet a Vitairat a reklám ellen, a piac, a kultúra és a fogyasztó védelmében ... című, a Magyar Hang hasábjain megjelent Puzsér írásból származik.

A vita amúgy Puzsér Róbert egy korábbi írása nyomán okádja a kénkövet, amely Az uzsora humora címet viselte.
Eredetileg, az erős fogalmazások mesterének tartott publicista azon háborgott, hogy a felvett lakossági kölcsönök nyomán újra kezd eladósodni a magyar nép.
Szerinte a megoldás a reklámok betiltása volna.
Hamburger Béla egyetemi docens, marketingszakember válaszcikkében a reklám védelmére kelt; kijelentve, nem a reklámot, hanem a könnyű, uzsora-szerű hitelezést kell a törvénykezéssel visszaszorítani. (Magyar Hang; II. évf. 50. szám.)

Hamburger szerint Puzsér egyebek mellett abban is téved, hogy a reklámokban hazudni is lehet, mert ezt sem a reklámoknak keretet adó törvények, sem a szakma nem engedi meg.
A publicista szubkontrájában viszont ott a kérdés: hol bujdokolt a törvény és a marketingszakma, amikor a devizahitelezés ezerrel robogott.

Bár az eredeti felütést tekintve Hamburger Bélával értek egyet – vagyis nem a hitelezést - és minden mást is -közvetítő reklámokat, hanem a hitelezés egyes formáit kellene betiltani.

Azonban azt egészen biztosan állíthatom, hogy a reklámok világában, tágabb értelemben a cégek kommunikációs politikájában számtalan ellentmondás tapasztalható.

A vitába a napi gyakorlat ma is beleszól

Épp most olvashatjuk a hírt, mely szerint egy műsorszolgáltató karácsonyi ajándékként a digitális előfizetői számára három napra reklámmentes televíziós csatornát tesz elérhetővé.
Persze már más alkalmakkor is találkozhattunk azzal a jelenséggel, hogy egy-egy hirdetésekből élő csatorna valamely jeles alkalomból reklámmentes műsorsugárzást ígér. Ám ez azt jelenti, hogy a reklámból élők utálják a reklámozást, a nézők többségéhez csatlakozva egy pillanatra értékké teszik a reklámmentességet, tehát a saját gyakorlatuk ellentétét!
Aligha vitatható, a kereskedelmi csatornák „orrba-szájba nyomják a marketinget". Talán már nincs is olyan műsor, amelynek ne volna szponzora, médiatámogatója, öltöztető szabósága, fuvarozója, wellness szolgáltatója, s lassan már a reklámblokkoknak is lesz felmutatható, bőkezű támogatója.

És szintén ezekben a napokban különös példa kezdi ki Hamburger Béla optimizmusát a weben.
Olyan hirdetés borzolja a kedélyeket, amely az ATV Heti Napló című műsorára, a műsorvezető Sváby Andrásra és neves orvosokra hivatkozva, logójukkal, arcmásukkal, nevükkel visszaélve cukorbetegséget megszüntető csodaszert ígér.
Ha az internetes csalók megelégedtek volna az orvosok nevével történő visszaéléssel, halálos nyugalommal söpörhetnék be a további tízmilliókat.
Mint ahogy ez eddig is simán működött.
Csak ugye a túlzott mohóság ezúttal vakvágányra vitte az ügyeskedőket. Nem csak dühös, hanem az ellencsapáshoz szükséges felkészültséggel, eszközökkel rendelkező televíziósokat merítettek ocsmány, embertelen üzletükbe.

A vitából mindenesetre leszűrtem, hogy Hamburger úr nem horgász és így nem is járt még sohasem horgászboltban.

atom-pellet.jpg

Az atombomba erejével ható csali - A horgászcikkek piacán elszabadult a marketing

Ugyanis annak polcain - a törvény és a szakma napfényes tündöklésére fittyet hányva - pompázik ezernyi cikken, csalin a modern marketing szuperlatívuszokban tobzódó világa.

A törvényesség, a törvények betartatása sem mindig vízszintes pályán történik. Van amikor az a pálya nagyon is lejt valamerre. Az Index friss cikke, a Berosált a TV-2-től a versenyhivatal éppen a kormányközeli híradóhoz vezető lejtésszög fokát, meglepő mértékét mutatja tanulságul nekünk és Hamburger úrnak egyaránt.

*****

Még több írás a reklámról:

Puzsér "háborúiból" egy "ütközet":

Járnak-e a legyek Hajdú Péterre?