A GoldenBlog 2007 versenyében a mai napon megtörtént az eredményhirdetés, s a kategória győztesének a blogjában gratuláltam is a győzelméhez.

A közönségszavazatokat tisztelettel köszönöm!

Az üzleti blog kategóriájába történt besorolásomról itt meditáltam:
A Golden Blog 2007, mint taktikai mező
Gerillamarketing és Golden Blog 2007

Látva a klasszikus üzleti blogokat, s tudván, hogy jómagam A KOMPLEX BLOG "műfajában" utazó blogger vagyok (ráadásul ez a szatelit blogom nem is az), de ilyen kategória a Golden Blog-ban persze nincs is.

Jó játék volt, engem "megmozgatott" - s kell-e ennél több egy játék során?

Aki ebben a blogban "ismert meg", s esetleg olvasna tőlem még valamit, annak javaslom: nézze meg az igazi El Lobo - A farkas blogot, a vezérblogomat is.
Blog * El Lobo - A farkas gerillamarketing és komplex blog

Üzleti blog: talpalva a net útjain, olvasva a meditációkat, hogy a Golden Blog során ki kire és miért szavaz, ha egyáltalán, rendre kemény elutasításról olvashattam az üzleti blogokkal kapcsolatban: ez a típusú blog nem érdekes!

Vajon miért van ez így?

Primer megközelítésben arra gondolhat a net népe, hogy egy üzleti blogban bizonyára el akarnak adni valamit, nyilván valami nyúlós pólóval találkozunk - kell a fenének az ilyesmi.

Második gondolatként az szikrázhat fel, ha esetleg mégsem pólót árusítanak ott, akkor valószínüleg ismereteket akarnak ránk lőcsölni egy majdani polóvásárlás sikeres végigvitele érdekében, hogy az adásvétel során ne járjunk cudarul.
Ez sem érdekes, mert ilyesmit majd akkor vizslatunk, ha a pólóvásárlás már végképp elodázhatatlan és szükségszerű feladattá lesz.

Nade! Olvastam én már olyan üzletinek mondott blogot is, amelyben az üzletvezető csupán annyit közöl: a fene se hitte volna, hogy a híres világcég legújabb fényképezőgépe rózsaszín kivitelben is kelendő lesz! Pontosan úgy, ahogy azt a gyártó gondolta, s pontosan ellenkezőképpen, mint ahogy ő és a kollégái feltételezték. Sőt, arra gondoltak - írja finoman az üzletvezető -, hogy a világcégnél meghibbant valaki és a termelés, a világot átszövő marketing felelősei - valami érthetetlen okból - szemet hunytak efölött!

Nos, én minden cégvezetőnek előírnám egy üzleti blog vezetését, mert komoly következtetésekhez juthatna a vásárló ebből: jelen esetben például leszűrhetnénk - az őszinteséggel, a tévedések elismerésével, ebben az üzletben, gondunk nem lesz sohasem!

http://www.kamerapecs.hu/blog/2007/04/23/rozsaszinu-sony-fenykepezogep-ki-veszi-meg/sony-center-pecs 

Menjünk együtt blues-fesztiválra

Tegnap délután felhívott Hámori Gábor polgár pajtás, mondván, este Paks, Yardbirds, gasztroblues fesztivál - jössz?

Naná!

A Yardbirds Clapton nélkül persze, csupán két régi fazonnal, meg a friss erők - de akkor is...

A nosztalgia lám - mint piaci hajtóerő. A paksi sportpalota előtt drága autómobilok, melyeken az egykori beatnemzedék felső középosztályba őszült tagjai csorogtak ide a járhatatlan hatoson.

A sportcsarnok udvarát sátrak és disznószar meleg illata lepi el, az utóbbi átjárja a település teljességét is, megrajzolva a különös magyar atomvárosi dizájnt.
Erre a szagra nem számítottam, mert erről nem beszélnek a gazdag kivitelű, a város modern iparát ismertető prospektusok, nem szól róla a net, se a Google, se a Wikipedia...

Magyaros Corporate Identity - lám, Pakson is otthon vagyok!

Nade a Yardbirds! Régi márka, kőkemény profizmus - a ráadásszám előtti pillanat megmutat valamit a modern zenei életből, a roadmenedzser angolul tudatja, az előtérben megvehetitek a New York-ban felvett CD-t, most ebből kaptok ízelítőt!
És ez a szám már tényleg olyan, hogy szembe lehet állítani a langymeleg disznószar szagával, hogy milyen is az, amikor valami ki van találva, a pillanat szülte imprók bizonytalan többletét is beleszámítva, ami nem jelent kockázatot, mert itt mindenki profi, mindenki tudja a helyét, mert ha nem az, akkor mehet a fenébe, akárki is a rokona, ajánlója, haverja, mert a színpadon minden látszik, s nem elegáns, pontosabban nem kifizetődő kutyaütőkkel kiállni a reflektorok fényébe!

Paks, blues, gyönyör - meg tucatnyi pécsi pasas, csupa őszülő fazon a felső középosztályból, se ők, se én, se a Yardbirds nem a régi, de úgy teszünk, mintha még a régiek volnánk - azaz kurva jók, profik, akik megforgatják a világot, béke lesz meg haladás - csak a szar szaga bezavar picinyt!

Bognár László

Mottó:
"De nem igaz, hogy csak azt hallják meg, aki hangosabban kiabál vagy nagyobb anyagi erővel rendelkezik, mivel most már mindenki kiabál."

- Ó, Róma, gyönyörű falak és gyönyörű falatok - mondta a lányom, és felidézte egy Pizzeria feliratát:

Őrült jó pizza, pizzaőrülteknek, őrületes áron!
(Pizza pazza per pazzi di pizza a prezzo pazzo!)

Néhány hónapot töltött csupán az örök városban, idejének zömét a RAI, vagyis az olasz állami televízió könyvtárában töltve és amikor hazajött, a fenti szlogent mondta el legelőször, aztán elővette a floppyt, amelyre szépen felpötyögte a tudatlan atyának az Oltre la pubblicita (Ami a reklám mögött van...) című marketingkönyv (szerk. Marzio Bonferroni, Milano, Il Sole 24Ore, 1996) jónéhány izgalmas fejezetét - magyarul!

Tululu, kedves Wolf Gábor, mégsem kell megtanulnom kínaiul, hogy rámenjen egy egész napom, mint ahogy az előző posztom hozzászólásában javasoltad! :-)

Mert van honnan merítenem, ha a bölcs könyvek meg a tapasztalatom vagy a vastag Kotler nem bizonyulnának elegendőnek!

Így aztán tudom azt is, hogy az üzleti kommunikáció kínálati oldalán, a kereslethez viszonyítva, harmincszoros többlet mutatkozik.

Azaz veszettül jól kell írnunk, beszélnünk ahhoz, hogy meghallgassanak!
Tényleg Gábor, egy kis pizzával megkínálhatlak?
Esetleg más valami? Mondjuk Farkasrántotta?

Az igazi farkas: El Lobo - A farkas, vagyis Bognár László - Bognár Stúdió

***

Azóta számos írásom született a reklámról, íme egy kis ízelítő:

• A reklámszöveg felhívó jellege: kapják már be!
• Ötven fölött egy senki leszel
• Puzsér odapörkölt a reklámiparnak
• Figyelemgazdaság: melyik út vezet az olvasóhoz?

Mottó:
A háború a politika folytatása más eszközökkel. A béke pedig a háború folytatása szintúgy más eszközökkel.

Trout és Ries, a gerillamarketing témájában is jeles szerzőpáros, előszeretettel hivatkoznak Clausewitz-re. Én szívesebben hivatkozom Stromfeld Aurélra, aki villámháborús, rajtaütésszerű hadmozdulataival írta be nevét a hadtörténelembe.
A két világháború között Stromfeld északi hadjárata egyenesen tananyag volt a Francia Katonai Akadémián, pedig az akkoriban sem tartozott a toprongyos hírnevű intézmények közé.

Ennyit a magyar (gerilla)hadviselés előzményeiről.

De a háború után a béke jő, és amikor a célját elért gerilla egy asztalhoz ül korábbi ellenfeleivel (konkurenseivel), már komoly illetlenségnek számít a kézigránátok hajigálása!

Klaszter próba

Mindez arról jut eszembe, hogy most, amikor a Golden Blog verseny legjobb Üzleti tíz helyezettje közé "harcolta be magát" ez a blogom, akkor a "konkurenseket" tömörítő Dél-Dunántúli Kulturális Innovációs Kompetencia Központ (Kulturális Ipari Klaszter) honlapja ezt hírül adja. (Aranylik-e majd blog-díj Pécs egén? - címlapos hír.)
Ebben az új szervezetben most próbáljuk ki az együttműködés Magyarországon még szokatlan formáját, amely nyugaton a CLUSTER elnevezéssel bír!

Még egy kis gerillamarketing:

• Gerillamarketing – a hatékony, olcsó, kreatív marketing
• Gerillamarketing
• Mallorcán magyar a gerillamarketing
• A gerillamarketing történelme 
• A gerillamarketing lehetőségei a mesterséges intelligencia korában
• Az Index bemutatta, milyen a gerillamarketing a weben
• Gerillamarketing és protest song: nem tetszik a rendszer