Üzleti kedvesség

Az online marketing nemzetközi piacán elismert Moz blogjában olvasom Miriam Ellis cikkét (A kedvesség, mint pénznem: mennyire hasznosak a helyi vállalkozások – eredeti címén: Kindness as Currency: How Good Deeds Can Benefit Your Local Business).
Az írás az üzleti kedvesség hatásáról, tanulhatóságáról szól, s mélyen elgondolkoztat az egyik példája.
E szerint az egyik munkahelyen megfedték azt a dolgozót, aki szóba állt az idős emberekkel, mivel az öregek, az idős korosztály, még szebben szólva a szépkorúak szívesen beszélgetnek, s így nyilván akadályozzák a gyors munkavégzést.

Számomra ez azt jelenti, hogy az emberség, a humánum, az emberi szó ütközik a profit maximalizálásának vágyával.
Ugyancsak a cikkből derül ki, hogy Dániában iskolában sajátíttatják el a gyerekekkel az empátiát. Márpedig Dánia egy boldog ország!

És mi a helyzet Magyarországon az üzleti kedvességgel?

A cikk az elolvasása után sem hagyott nyugodni a téma, egyre jobban érdekelt, vajon milyen általános kép bontakozhat ki az üzleti kedvesség, a humánummal átitatott vagy attól mentes munkaerő és munkahelyek terén. Vajon léteznek-e pozitív példák?
A helyzetkép megismerése érdekében két, országosan is ismert és elismert olyan szakemberhez fordultam, akik ha más-más szempontból is, de rálátnak a munkaerő foglalkoztatás területére.
Egyikük Bogdanovits Péter, az Aarenson Consulting Személyzeti Tanácsadó Kft., a munkaerő közvetítő ügyvezetője, a másikuk Héder Sándor coach, aki a Forlong színeiben a frontvonali vezetők képzésében munkálkodik.

Bogdanovits Péter:

- Az Aarenson-nál nem telik el úgy nap, hogy ne kapnánk megkeresést álláskeresőktől.
Elsősorban azok telefonálnak, akik régóta állástalanok.
Ilyenkor persze rövidre zárhatnánk a beszélgetéseket azzal, hogy mi nem állást keresünk a munkavállalók helyett, hanem pont ellenkező az irány, a megfelelő személyt keressük bizonyos állásokra. Nem beszélve arról, hogy a fejvadász cégek nem kérhetnek térítést a munkavállalóktól munkájukért, így még ha akarnánk sem tudnánk üzleti tevékenységünk részévé tenni ilyen célú szolgáltatást.
Egy darabig meghallgattuk a betelefonálókat, és elmondtuk nekik, hogy ugyan kicsi rá az esély, de ha pont olyan munkaerőt keresünk majd a jövőben valamely megrendelőnk számára, amelyre releváns lehet az illető, be fogjuk őt hívni egy állásinterjúra.

Aztán eljött az idő, amikor arra jutottunk, tenni szeretnénk valamit azokért, akik egyébként értékes jelöltek, de momentán mi nem keressük őket. Még akkor is, ha ez a segítség számunkra csak befektetett munkát jelent, mindenféle megtérülés nélkül. Ebből az empátián alapuló tenni akarásból végül egy zárt Facebook csoport létrehozása lett, amelybe meghívtunk HR-es munkatársakat, akár a konkurenseink fejvadászait is, és közkincsé tettük azokat a megkereséseket, ahol a munkavállaló ehhez hozzájárult.
Eleinte sokan őrültségnek tartották az ötletünket, hiszen nem kevés munka van a moderálással, ráadásul a versenytársainknak adunk jelölteket, őket erősítjük anélkül hogy mi bármit profitálnánk az egészből.

Ez a csoport a HR-es Kiscsirkék nevet kapta, mert úgy tekintünk hozzánk bejelentkező az álláskeresőkre, mint a kiscsibékre, akiket ki kell keltetni, és ha nem is mi leszünk a tyúkanyó, megadjuk számukra és a HR-esek számára azt az esélyt, hogy ők keltessenek.
A csoport most már évek óta működik, ma már több ezer tagja van, napi több száz aktivitással. És a jó példát követik a tagok, ők is megosztanak értékes jelölteket, hátha valaki pont olyan szakembert keres. Azt tehát mondhatom, hogy igenis, a HR szakmában létezik az üzleti kedvesség, önzetlenség!

Héder Sándor:

- Humánus-e a humánus?
Trénerként, coachként elsősorban for-profit szervezeteknek dolgozom, így tapasztalataim is innen származnak.
A humánus szó helyett én a korrekt szót javaslom.
Korrekt az a munkahely, ahol a dolgozó:
Tudja, mit várnak el tőle, milyen keretek között kell dolgoznia:

• Mik a munkahelyi szabályok pl. mikor lehet szünetre menni, dohányozni, ebédelni.
• Pontosan mit, miért kell csinálnia.
• A feladatát megfelelően betanítják neki.
• Biztosítják a balesetmentes munkavégzéshez szükséges eszközöket, és végül
• Mérik a teljesítményét, arról rendszeresen visszacsatolást kap.

Tudja, mire számíthat erőfeszítései ellenében:

• Milyen bért kap, hogyan függ az össze a teljesítményével.
• Milyen feltételekkel, milyen plusz juttatásban részesülhet.

A tapasztalataim szerint az, hogy a dolgozók mit értenek humánus bánásmódon, elég széles skálán mozog. Találkoztam olyan dolgozóval, aki rendszeresen késett, hiányzott és rendkívül anti-humánusnak élte meg, hogy ezekre az időszakokra nem kapott fizetést. Ő nem tehet arról, hogy rossz alvó és nehezen kel fel! Miért bünteti a cég, ha neki orvosi problémája van??!!

Mint tréner, az elmúlt évtizedekben számtalan cégnél dolgoztam. Én már azzal is elégedett lennék, ha a cégek többségében ez a korrektség jellemző lenne.
Szerencsére a pályafutásom során találkoztam pár kiváló céggel is. Ha egy cégkultúrára a humánus szót akarjuk használni, akkor azt a kiváló cégek esetében merném megtenni.
A kiváló munkahely az, ahol a korrektség mellett:

• a dolgozó látja a munkájának az értelmét
• jó közösségben dolgozhat és
• folyamatosan fejlődhet, a fejlődéséhez minden támogatást megkap.

Persze ahhoz, hogy nálunk rengeteg kiváló, humánus munkahely legyen, mind a vezetőknek, mind a dolgozóknak sokat kellene tanulniuk. A munkahelyen a vezetők is, a dolgozók is úgy viselkednek, ahogy tudnak, ahogy megtanították nekik.
Én a tanultság hiányának látom a különböző médiumokban megjelenő, a munkahelyeken tapasztalható antihumánus viselkedéseket taglaló egyedi eseteket.
Ha egy vezető nem tanulja meg, hogyan kezelje a konfliktusokat, hogyan kezelje a stresszt, hogyan fejlessze mentális erejét, akkor egy feszültséggel terhelt környezetben bizony könnyen kicsúszik a szájából a „Most melyik hülyét vegyem kis a sorból??!!” típusú mondat.

Ucsítszja, ucsítszja, ucsítszja – mondta valaki, akinek a nevét nem is merem leírni. Persze az ő csapata is hamar rájött arra, hogy az ucsítszja fáradtságos, költséges, hosszú folyamat és hamar felváltották a kényszerrel, a központosítással és a manipulációval.
Szerencsére ezek az idők nálunk rég elmúltak! Elmúltak?