Schmitt és a névtelen blogger
Shakespeare jobban csinálta
A tömeget, a média fogyasztó polgárt befolyásolni akaró szándéknak számos elemét fedezhettük fel a Schmitt elnök lemondása-lemondatása körüli végjátékban.
A korábbi hosszú esztendőkben kitűnő eredménnyel működött fideszes média-mérnökök azonban most elszámolták magukat, céljukat nem érték el, nem is érhették el a megrepedt jobboldali egység árnyékában - vereséget szenvedtek.
A szempontjukból reménytelen, de mégsem feladható helyzetben, Schmitt (akkor még) elnök televíziós beszédében és a parlamenti, lemondását bejelentő szónoklatában feltűnt egy séma.
Ez a séma leginkább Shakespeare drámájából (Julius Caesar) Antonius monológjára emlékeztetett. Arra a sémára gondolok, amely felrajzol két alakot, s az egyikről (Caesarról) lassan, lépésenként bebizonyítja, hogy az érdemtelen ember igenis a nép tiszteletére érdemes, miközben a másik szereplőről (Brutusról) fokozatosan lehántja a tisztességet.
A fideszes drámaíró-média guruktól sűrítményt kaptunk, nekik most nem volt idejük a drámai ívet cizellálni, és a szereplésre is kevesebb idő jutott, tehát egyetlen lépésben kaptuk meg a negatív hőst: a névtelen blogger figuráját.
A névtelen blogger
Bontsuk ki e szereplő, e jellem-sűrítmény nevéből, a hozzátapadt jelentésárnyalatok hálójából a jelentéstartalmat.
Sötét homály, rejtőzködő vadász, aki lesből kutat, a névtelenség felhője mögül lövi ki mérgezett nyilait. Sunyi, gerinctelen polgár, gyáva, érdemek nélküli, nőies típus.
A jelentéstartalom egy részét az előítéleteknek kellett volna szállítania. Évekig hallhattuk-olvashattuk: a blogger azonos a balhés-verekedős Tomcat-tel, aki csak pofozkodik, fenyeget, műveletlenül locsog. (És persze a “nemzetáruló” Gyurcsány is blogger, még ha névvel ír is, ezt se feledjük!)
A jelentéstartalom másik része a névtelen bloggerrel szemben felállított hős személyéből következett (volna). Ez a személy maga a lesből megtámadott szuperhős, Schmitt Pál lett volna. Márpedig ha az ő dolgozata - szó szerint ezt állította –, férfias tett volt, akkor a lesipuskás nyilván nem lehet igazi férfi).
Ha ő, az olimpiai bajnok fair play-díjas, akkor az, aki oldalról vagy hátulról támad, az nyilván egy gerinctelen valaki.
Ennyi negatív tulajdonság mellett aligha szerethető figura a névtelen blogger, miközben Schmitt Pál a jellem, a szellem és a test doktora.
De a gernyó, névtelen blogger ármánykodása miatt a címet elvették tőle. Persze vele ármánykodtak mások is, akiknek semmi se szent.
(Hogy kik ők? A választ megint az előítélet hozza majd meg, kinek-kinek olyant, amilyent megérdemel. A többségnek (gondolták a gondolat-mérnökök) a szocialista-liberális, külföldön panaszkodós népség fog beugrani, hiszen a jobb- és közmédia ezt harsogja reggeltől estig. Vagyis kész receptre írhatták a hős elleni támadás segítőinek nevét.)
És persze az isteni közbeavatkozás is megtörtént a parlamentben – de még mennyire. A házelnök elmondta, kiknek is van a parlamentben helye. Pontosabban, hogy kiknek nincs.
Én mindenesetre, az egyensúly jegyében – minden hatalom és hatalmasság okulására - szobrot állítok itt, szómárványból a névtelen bloggernek. Íme:
Kapcsolódó bejegyzések:
