Kisgyerekként egy görbe botra kötött damillal horgásztam Villány határában a Karasica partján. A kapások izgalma, a halfogás élménye egész életemre megmaradt.
Pedig azok a fél gyerektenyérnyi keszegek, törpeharcsák aligha képviselték a konyhánk színe-javát, de nem is a szálkaköpködés volt az izgalmas az egészben.

Ma már másmilyenek a gyerekek élményei a vizek partján

Unokám alig múlt öt és ezen a nyáron ő már engedéllyel rendelkező büszke horgász, aki izgatottan várja a kapást.
Neki görbe venyige helyett teleszkópos horgászbotja van és a beetetést etetőhajóval végzi (némi nagyapai segédlettel). Ám nem akárhová szórjuk az etetőanyagot. Hanem ahol a halradar mutatja, hogy érdemes lesz a főként kukoricát, apró magvakat az etetőhajóról a távirányító gombjának megnyomásával vízbe engedni.

Persze lehet azon vitatkozni, hogy akkor melyik szocializáció a helyesebb, a jobb, de ahol nincsen élő, természetes víz, ott a magán tavak kultúráját lehet ellesni, etetőhajóval, bojlival, egymás segítésének igényével és élményével, akár halradar használattal is.
Ezeknél a vizeknél a sporthorgász kultúra elsajátítása zajlik, ahol a hal épsége, egészsége elementárisan fontos tényező, és a környezet csodálata, védelme is beleivódhat a leendő horgászba.

Gyerekhorgász engedélyek

A kisgyerekek számára mindössze 500 Ft az Állami horgászjegy és Fogási napló. Ezzel a büszke pecás egy bottal, egy horoggal felnőtt kiséretében emelhet ki kövér keszegeket vagy akár soványka pontyokat is.
Persze területi engedélyről vagy napijegyről is gondoskodni kell, ennek összege az adott tó tulajdonosának a döntése. (Ahol a mi horgászbotunk görbül, ott ez az összeg is 500 Ft, szemben a felnőtt sporthorgász napijegyével, ami 3000 Ft-ot kóstál.)

Persze az apák, nagyapák megváltozó élményéről is érdemes szót ejtenünk: jobban örülünk, ha a kicsi fog halat, mintha a mi kapásjelzőnk csengett volna bele a tó csöndjébe.

***

Horgászkalandok:

• Lenin botja avagy a horgászbüfé egy centrális hely
• Horgászat – pontyok, amúrok, szép fogások