Légyottok, kamerák, korrupció – társadalomkritika játékosan
Blog és társadalomkritika
A blog funkciói között ott szerepel a társadalom kontrollja iránti igény is. Ezt a kritikai kontrollt általában nyílt, egyenes mondatokban szokta a blogközösség megvalósítani.
De létezik más út is, amelyet a kreativitás és a gerillamarketing kövez ki, s erre mutatok példát az alábbiakban.
2010-ben a terrorizmus elleni hadviselés jegyében London repterén úgynevezett testszkennert kaptak a biztonsági alkalmazottak, vagyis olyan készüléket, amellyel „átlátni” a ruhán.
Mint kiderült, a világváros gondosan kiválasztott és jól képzett biztonsági emberei visszaélve a helyzettel, folyamatosan női bájak szemlézésére (is) használták a szkennert, kövér megjegyzésekkel felcímkézve a sovány bájakat vagy éppen fordítva.
Ugyanezen évben Pécs városát bekamerázták.
Ekkor a hír alatt a hozzászólások között két spontán, egymást kiegészítő, egymással feleselő hozzászólás, valóságos mini-novella tűnt fel. Ez a webes játék nem direkt módon követelt civil kontrollt a kamerák kezelését illetően. Mint ahogy később a Pegasus esetében (1), akkor is az átláthatatlanság, a visszaélések kiszűrésének garanciái hiányoztak a büszke bejelentés mögül: Pécs lesz a kamerák fővárosa.
1. hozzászóló (El Lobo)
Dr. Kukács Béla, a pargoszi figyelőközpont vezetője – akit ismerősei csak kukucsbélaként emlegettek -, a megfigyelőterem monitorszobájában ült, vagyis kedvenc helyén, és nem az irodájában.
Ugyanis Kukács sokkal szívesebben nézte a jó női lábakat, mint a mára már hegyekre rúgó aktakupacot.
Kukács valóságos függője lett a munkájának, újabban már haza se járt, itt, a figyelőközpontban étkezett, mosdott, aludt, itt használta a pargoszi önkormányzat vécépapírját (még zsebkendőnek is.)
Kukács köztiszteletnek örvendő polgárként indult a pályán, de mára már sok kopott abból a köztiszteletből.
Pargosz kicsiny város volt, ahogy mondani szokták mindenki mindenkit ismert, s így Dr. Kukács Béla valóságos aranybányára lelt a közterületek megfigyelésében.
Még pályája elején X felesége feltünt egy esti padon, s ő máris hívta a férjét, akit történetesen távolról ismert, azzal a vicces megjegyzéssel, hogy „Baszkikám, egy ezresért megmondom, hol várja a feleséged a szeretőjét!”
Mit tesz Isten, a baszkikám 10 perc múlva bent volt a megfigyelőteremben, nem egy, hanem két ezrest hozott és betette a frissen vett szolgálati Nokia mobil asztalon heverő üres dobozába.
Ezzel a gesztussal Dr. Kukács karrierje azonnal beindult…
Most, hogy már a pártok vezetői is a zsebében voltak, a régi Nokiás-doboz helyén egy hűtőszekrény doboza állt, vagyis nem egészen ott, az asztalon, hanem mellette.
Szóval a mi Kukácsunk most is ott ül a monitorok előtt, s ha minden igaz egy fél óra múlva jelenteni fog a helyi bankigazgatónak, hogy az utcán miként is áll a kampány, az MDF például hogyan is fog szerepelni a városában…
2. hozzászóló (ZincyKa)
Dr. Kukács Béláné, született Merengő Izabella, ábrándos tekintettel bámult ki a könyvtárablakon. Az eső vígasztalanul verte a szomszédos ház bádogtetejét. Valahogy nem volt kedve hazaindulni, pedig már fél órája bezárta a könyvtárajtót.
‘Na jó,’ -mondta magának bátorítólag. ‘Még valami vacsorát is kell adnom a Bélának.’ Valahogy a főzéshez sem érzett kedvet.
A kijáratnál szerencsétlenkedett kicsit a kulcsaival, közben az ereszről lecsorgó víz a nyakába folyt. ‘A rohadt életbe!’
A téren átsétálva elgondolkodva állt meg a virágbolt kirakata előtt.
‘Jó estét, asszonyom.’ – a bolt bejáratának támaszkodva álldogált a segéd.
‘Adhatok valamit? Ez a csokor rózsa éppen önre vár.’
Az asszony elpirult, ahogy felnézett. ‘Mi a fene?’ – gondolta magában.
‘Nem, köszönöm.’
‘Hadd ajándékozzak önnek egy szálat. Gyönyörű ma.’
Izabella csodálkozva nézett a fiatal férfira. Mielőtt végiggondolta volna, mit csinál, szenvedélyesen szájon csókolta a férfit. Aztán elmosolyodott, elvette a rózsát, és visszalépett a járdára.
Kukács ebben a pillanatban lépett a figyelőhelyiségbe.
‘Na volt valami érdekes?’ – kérdezte a képernyő előtt üldögélő kölyköt. ‘Mi a francnak sózták a nyakamba ezt a tejfelesszájú gyereket? Persze a polgármester unokaöccse…’
‘Semmi, egy öreg csaj lesmárolt egy kölyköt a virágbolt előtt. Komolyan, nagyon óvatosnak kell lennie az embernek.’
De Kukács már nem is figyelt rá. A fiatal nőt nézte, aki a kettes kameránál éppen a polgármester fenekét markolászta…
***
Témánkba vág:
