A koronavírus járvány előtt Humánus-e a humán erőforrás Magyarországon címmel adtam közre beszélgetést két, a munkaerőpiacra más-más szempontból rálátó szakember résztvételével.
A boldog békeidők témáját, az üzleti kedvesség fogalma körül jártuk be.
Ám a boldog békeidőknek a Covid járvány véget vetett, az üzleti kedvesség helyére elbocsátási hullám, csődközeli helyzetek kedvtelensége lépett, majd a nyitás reménye.
Vajon a két jeles, országosan ismert szakember milyennek látja most, a koronavírus járvány lecsengő harmadik hulláma idején a munkaerőpiac és a humán munkaerő állapotát, helyzetét?

Bogdanovits Péter

Bogdanovits Péter, az Aarenson Consulting Személyzeti Tanácsadó Kft., a jó nevű munkaerő közvetítő ügyvezetője így vélekedik:

- Hogy mekkorát fordult velünk a világ, és benne természetesen a munkaerő piac is az elmúlt másfél évben, azt jól mutatja, hogy még a fekete öves gazdasági elemzők sem mernek néhány hónapnál távolabb tekinteni, amikor prognózisokra vállalkoznak. Mi magunk a fejvadász szakmában is kapkodjuk a fejünket, mert hetente változik a piac hangulata, és a közeljövő megítélése. Általánosságban 2020 második féléve a lassú magunkra találás időszaka volt, ahol a munkaerőigény a legtöbb szektorban visszatért a 2019-es szintre. Ez idén folytatódott, de csak látszólag rendeződik helyzet, mert lett itt közben néhány bökkenő!

Munkaerő-vándorlás a szakmák között

- Ha a szakmunkások, vagy akár a betanított munkások közvetítése a kérdés, azt látjuk, hogy a pandémia okozta felfordulásban tömegek hagyták el a szakmájukat azokban a szektorokban, ahol megállt az élet. Az idegenforgalom, a vendéglátás, a rendezvényszervezés, a szórakoztatóipar, és az ezeket kiszolgáló számtalan szolgáltatás területén több tízezer ember munkája szűnt meg ideiglenesen, vagy végleg. Ezek a munkások átáramlottak más területekre, és nem biztos, hogy vissza fognak térni a korábbi szakmájukba.

Így most az újrainduló szektorok küzdenek majd óriási munkaerőhiánnyal. Az Aarenson a közelmúltban, látva, hogy milyen mennyiségű szakmunkás, betanított munkás hiányzik a magyar piacról, megkezdte vietnámi munkavállalók közvetítését. Ez lehet egyfajta válasz erre a helyzetre, de nem minden szakmában.

Fegyelmezett ázsiai munkaerő, nálunk is dolgoznának: Robbanás előtt a munkaerőpiac?

Fontosabb a stabilitás, mint az előmenetel

- A diplomások fejvadászata esetén azt látjuk, hogy mind a munkavállalók, mind a munkaadók biztonsági játékossá váltak. A szakemberek százszor meggondolják, hogy elhagyják-e a stabil munkahelyüket, még egy sokkal kedvezőbb lehetőség esetén is. A biztonságnak most magasabb az értéke, mint a reputációnak. Pedig ugyan azt tesszük fejvadászat során, mint eddig is, nagyon részletesen átbeszéljük a jelölttel, hogy miben jelent számára előrelépést az a pozíció, amit ajánlunk. Hiszen ha nem jelentene felsőbb lépcsőfokot, nem is ajánlanánk. De hiába magasabb a bér, hiába izgalmasabb a munka, nehezebb váltásra motiválni a szakembereket.

A cégek is megfontoltabbá váltak. Lelassultak a döntések, a 95%-os jelölt nem elég, csak a 100%-os. Ez a tétovázás pedig elriasztja a jelöltet is. Ráadásul a bérigények emelkedése sem állt meg. Sokkal többet dolgozunk most egy-egy pozíció betöltésén, mint korábban.

A végeredményt tekintve tehát ugyanott tartunk, mint ahol másfél éve tartottunk, három dolog hiányzik a piacról, és abból legalább kettő a munkaerő.

Héder Sándor

Héder Sándor tréner, a Forlong ügyvezetője, a frontvonali vezetők képzésének szakértője így látja:

- Milyen tendenciákat veszek észre a képzés terén?
Három örvendetes jelenséget vettem észre a válság alatt, amiből remélem, tendencia lesz.
A tendenciákat alapvetően befolyásolja, kit hogyan érintett a vírus válság. Volt, akiket nagyon negatívan, és volt, akiket pozitívan, mert megnövekedett az igény a termékük vagy a szolgáltatásuk iránt.

Ez két alapvetően ellentétes kihívás és más válaszokat igényel a cégektől, a vezetőktől, a dolgozóktól egyaránt.

Örvendetes változások a képzések terén

- Két örömteli változást tapasztaltunk azon üzleti partnereink között, akiket nem érintett hátrányosan a válság. Többeknél is azt tapasztaltuk, hogy a lezárásokat arra használták fel, hogy jobban felkészüljenek a nyitás utáni képzésekre. Az egyik üzleti partnerünknél az online világ adta lehetőségeket kihasználva január óta tudatosan készülünk a májusi, júniusi programokra. Örvendetes ez az előre látás.

Ezeknél az üzleti partnereinknél tudtuk a legtöbb online mentorálási programot megvalósítani, amit szintén jó hírnek tartok. Az online világ új eszközei - Zoom, Teams, Slack, stb - mentornak és mentoráltnak egyaránt új eszköz, aminek a használatát meg kell tanulnunk.

A harmadik örvendetes jelenséget azok körében tapasztaljuk, akiket súlyosan érintett a válság. Vannak közöttük olyanok, akik ösztönös viselkedésüket legyőzve a külvilág felé nyitottak, akik a nehézségeik ellenére is fejlődni akarnak, akik megerősödve akarnak kijönni a válságból. Kevés számú ilyen online mentorálásunk volt, de remélem, megmarad ez a tendencia.

Amitől félek, hogy nem fog megváltozni, bár szerintem kellene

Ha a válság során szerzett tapasztalatainkat nem dolgozzuk fel tudatosan, nem fogalmazzuk meg a konklúziókat, a konklúziókra alapozva nem cselekszünk, akkor nem fogunk tanulni a válságból!
A válság mindenki számára sok tanulsággal szolgál.

Attól tartok, sok vezető, sok cég nem fogja ezt a munkát megtenni, hanem elkezdenek rohanni a nyitás utáni lehetőségek felé.

Mi volt az, ami a meglepetés erejével hatott rám?
A lezárások alatt nagyon sok nemzetközi online workshopon, tréningen vettem részt. Ezek jellemzően 1-5 alkalmas, max. két órás, rövid, jól megfogalmazott témák köré csoportosult, zömében 15-20 fős programok voltak.
Meglepetésemre azt tapasztaltam, ezeknek nagyon jó a hangulatuk. Talán azért, mert a résztvevőket legalább annyira a többi résztvevő válasza, tapasztalata érdekli, mint azoké, akik a programot tartják. A programot szervezők ezt észrevették és ők maguk is, illetve a technológia is támogatta a tudásmegosztást, a kapcsolatépítést. A rövid workshopot kiegészítő felületeken, például Slacken a programokon kívül is aktív kapcsolatokat, aktív tudásmegosztást tudtunk végezni.

Nagyon meglepő volt számomra, hogy a világ különböző tájairól becsatlakozó résztvevők között milyen hamar jó kapcsolat alakult ki, hogy mennyire megnyíltak az emberek és el merték mondani tapasztalataikat, megoldásaikat, mennyire segítőkészek voltak egymás iránt. Az csak hab a tortán, hogy megtapasztaltam, mennyire hasonlóak a vezetők problémái a beosztottak vezetésével kapcsolatban a világ minden táján. Talán azért, mert (egyelőre?) mindenhol homo sapienseket kell vezetniük?!

***

Kapcsolódó írások:

Humánus-e a humán erőforrás Magyarországon

Vezetők! Most kell lerakni a poszttraumás növekedés alapjait