Televízió - Beépített főnök
Főnök inkognitóban
A Spektrum csatornán futó televíziós sorozat egy-egy epizódja nagyon egyszerű struktúrára épül.
A nagyméretű, több telephellyel is rendelkező cég tulajdonosa álruhát ölt, gondos kezek elmaszkírozzák, bozontos műhajjal, álszakállal, lógó bajusszal teszik felismerhetetlenné.
A hölgyeknél a sminkesek persze más eszközökkel dolgoznak, a frizurának a megszokott ellentétébe fordítása mindenesetre náluk is fontos szerephez jut.
Mindez azért történik, hogy a főnök inkognitóban épülhessen be a saját cége állományába.
A cégvezető célja a szokatlan kiküldetéssel pontosan meghatározható. Arra kíváncsi, a termelés, a vásárlók kiszolgálása hogyan emelhető magasabb szintre a kövérebb profit megszerzése érdekében.
A kamerák valamilyen hihető kerettörténet megörökítése céljából veszik föl a történéseket.
A főnök csetlik-botlik, betanul, valamelyik alkalmazott a hóna alá nyúlva segíti az ügyességet, figyelmet, fizikai megterhelést feltételező munkafolyamatok során.
Akik a főnök hóna alá nyúlnak
A főnöki tapasztalatszerzés mindig kettős irányt vesz fel.
Egyfelől a hóna alá nyúló dolgozó felhívja a figyelmet a munkát akadályozó tényezőkre, a késedelmes szállításokra, a nem kielégítő munkaszervezésre, a korszerű eszközök hiányára és hasonló fontos dolgokra.
A főnök a ritka egyedüllétek pillanataiban kamerába mondja, hogy tapasztalatai alapján itt minden jó irányba fog változni. Azon lesz, hogy az anyagellátás ne akadozzon, korszerű eszközökkel fogja teleszórni a telephelyet, hogy gyorsabb, pontosabb lehessen a munkafolyamat és a vendégek, a vásárlók, a szolgáltatást igénybe vevők boldog arccal, kisimult homlokkal, elégedetten távozzanak.
A főnöki jelenlét másik iránya a hóna alá nyúlt dolgozó sorsának megismerése.
Ebből az irányból olykor bekopogtat a valóság.
Nehéz életkörülmények, szűk lakások, beteg hozzátartozók, szükséget szenvedő gyerekek, az utódok tanulmányainak finanszírozhatatlansága villan föl a meleg szívű dolgozók könnyein át.
És ekkor a műsor átcsap a kapitalizmus himnuszába.
Jó tett helyébe
A főnök, immár levetve az álruhát, magához rendeli a korábban hóna alá nyúlt dolgozókat.
A meglepetés hullámai kitörnek a televízió dobozából, jé, az ügyefogyott tanonc nem is az, akinek mondta magát, hanem ő az atyaisten, a nagyfőnök, a tulajdonos a vállalatnál.
És dől a jóság, dollár tízezrek ömlenek a lakásproblémák, a tanulmányok, az elmaradt nyaralások pótlására, elvégre a Bahamák, a Kanári szigetek nem csak a kiváltságosoké, hanem a szóban forgó vállalat dolgozóié is, és a gyerekeknek is jár Disneyland.
Íme a vállalat, amelynek dolgozói egy nagy operett család tagjaivá lépnek elő a műsor folyamán.
A szem és a képernyő elhomályosodnak, s arra gondol a televízió bámulója: aki megbetegszik, azt itt mind meggyógyítják!
***
TV-ről, műsorokról korábban:
