A valóság, mint a hír alapja

"Napjaink fejlett gazdaságaiban a média befolyását tekintve vetekszik a vallásos meggyőződések régmúlt korokra jellemző poziciójával."
Alain De Botton: A hírek

1993 nyarán találkoztam először igazán komoly formában a hír fogalmával.
A határon túlra készültünk. Eszékre, hogy a délszláv háborús károktól szenvedő szlavón város rádióstúdiójából reggel hattól délután négyig magyar nyelvű műsort lökjünk be Magyarországra. Hírekkel, műsorvezetői szövegekkel, sok zenével akartuk szétfeszíteni a sajtószabadságot korlátozó hazai frekvenciamoratóriumot.

Kalózrádióhoz képest nagyon erős szakmai felkészítésen estünk át. A majdani Dráva Rádió stábját Balogh Zoli mellett (aki korábban a Magyar Rádió pécsi stúdiójának stúdióvezető-helyetteseként szórta a szót mikrofonba és a Danubiusban is rendszeresen jelentkezett) a sajnos korán elhunyt MTI-s Káplár Laci készítette fel.
Káplár Laci komoly tekintélynek és nagy tiszteletnek örvendett a pécs-baranyai újságírók körében. Hírek címszó alatt nem csupán annyit tett elénk, hogy íme, itt a “hír hatos”: ki? mikor? hol? mit? hogyan? miért? - tett meg vagy szenvedett el. Szó esett ott a hírek kapcsán a valóság és az emberi értékek tiszteletéről is.

A valóság rákényszerített minket - figyeljünk rá

"A ránk zúduló minden összevisszaság és zűrzavar ellenében a politikai sajtó feladata lenne, hogy felébressze bennünk a társadalom bonyolult működési mechanizmusai iránti érdeklődést."
Alain De Botton: A hírek

Hajnalonként – a tűzszünet ellenére – távoli géppisztoly sorozatok hangjára ébredtünk, s olykor még dühös gránátokat is belőttek a csendes, háborús sebekkel borított horvátországi városba.
Balogh Zoli főszerkesztő fejére szélsőséges szerb nacionalisták vérdíjat tűztek ki.
Volt, hogy a zsupán – horvát gárdisták által védett – hivatalának pincéjében aludtunk a forrósodó háborús hangulat miatt.
Ha röviden kellene írnom annak az időszaknak, a mai szemmel fontos üzenetéről, nagyjából ennyi volna: a kilencvenes évek elején Magyarország befogadta a délszláv háború szörnyűsége elől menekülőket, nem húzott kerítést, nem válogatta meg, hogy a magyarok jöhetnek, esetleg a katolikus horvátok is, de akik cirill betűkkel írják le félelmüket, említik halottaikat, vagy akik muszlimnak vallják magukat, azok nem. Azért történt így, mert fent és lent egyaránt humánummal átitatott emberek döntöttek erről (bár ha amúgy politikai ellenfelek is voltak).

Napjainkra a hír egy álháború fegyvere lett

“Az öncélú harc szerfelett megnehezíti az állampolgárok összessége számára, hogy tökéletesebbé tegyék a nemzet politikai közösségét, melyben élnek, megvalósítsák az igazságosságot, biztosítsák a belső nyugalmat és a külső védelmet, biztosítsák a szabadság áldásait maguk és utódaik számára.”
Csepeli György: A meg nem gondolt gondolat

Az MTI erősen megváltozott, Káplár Lacinak már nem volna ott helye. A valóság már nem nagyon számít a hírgyártás, a hírközlés során. Káplár Laci nem értette és nem is akarta volna elsajátítani a kiegyensúlyozatlanságot, a hírhamisítást, elborzadva látná, hogy a humanizmusból nemzetbiztonsági kockázat formálódik.
A közszolgálati televízió tiltja menekült gyerekek bemutatását, nehogy a lakosság empátiát érezzen a bűnözőkké, erőszakolókká, gyilkosokká degradált migránsok iránt. A közel-keleti háborúk áldozatai a közszolgálati képernyőkön, az önkormányzati hírharsonák paprikajancsi szerkesztőinek klaviatúráján nem mondhatják el megindító történeteiket – nekik csak bűneik lehetnek!
Az ország határain belül a civilek jártak ugyanígy. A hírek szerint nincsenek humánummal átitatott tetteik, nem segítik a nehéz sorsú embereket, hanem Soros-bérenccé lettek – legalábbis erről üvöltenek a hírek.
A hírhamisítók nem megvetést, hanem szép előmenetelt élveznek a NER médiájában.
Az őrületet, egy nálunk nem létező háború rémével riogatva, a kormányzat a friss, HIT (honvédelmi intézkedési terv) intézkedésével már a gyerekek közé viszi le, a jövő generációját is megmérgezve.

Nagyon kellene, valóság alapú hírekkel, egy új Dráva Rádió!

***

Idegenlégió vagy nemzetközi brigád?