Vírus-játszmák: az állam, a többiek meg én
A kongó ürességgel teli pultok látványa mindaddig csak könnyű borzongást váltott ki belőlünk, amíg a messzi Kína bevásárló központjaiból érkeztek a hírek. Aztán az ugyanilyen, vagyis áru nélküli pultok és a szájmaszkos vásárlók megjelentek Európában is, majd mára már a budapesti üzletekből is érkeznek a hasonló képkockák.
Itt-ott a pécsi utcákon is feltűnik egy-egy ázsiai arc részlete, mivel a szájat és az orrot szájmaszk takarja.
Szájmaszkos ellentmondások
A szájmaszk hiánycikk a saját családi tapasztalatom és a közösségi média bejegyzései szerint is, miközben magas állami szintről közlik: szájmaszk van elegendő. Képet is láthatunk, amelyen a televízióban a belügyminiszter mutat is egyet, közölve, nyugalom, ezeket a börtönökben az elítéltek szorgalmasan gyártják.
Ez az ellentmondás máris a bizalom csökkenését hozza magával, pedig a játékelmélet szerint akkor járunk el egy játszma szereplőiként optimálisan, ha a kölcsönös bizalomra építhetjük a stratégiánkat!
Az állami optimizmus és a valóság ütközése, mármint, hogy van elegendő maszk, miközben a kapitalizmus természetéből következően jócskán megemelt árú, vagyis drágábbá tett szájmaszk mégsem beszerezhető – rontja a közös stratégia választásának lehetőségét.
Felvásárlási láz
Az üres polcok oka Magyarországon részben a történelemben sejlik föl. Most hatékony mód nyílik az egyéni védekezésre. Szüleink, nagyszüleink ránk hagyott intelme is ezt sugallja. Ha baj közelít, akkor liszt, élesztő, só, cukor, krumpli mindenképpen legyen odahaza!
Hankiss Elemér a Pongyola társadalom? c. esszéjében így ír:
„Átmeneti országban élünk. Sose tudjuk, meddig tart, ami éppen tart, mi meddig érvényes, mi mikor változik meg. A XVI. és XVII. században napról napra vagy legfeljebb évről évre élt városaink és falvaink lakosságának többsége; a XVIII. és XIX. században kiszámíthatatlan ütemben váltogatták egymást a jókirály- és rosszkirály-korszakok, az önkényeskedő és a reformkodó uralom korszakai,; a XX. században pedig háborúk, forradalmak, megtorlások, gazdasági fellendülések és válságok követték egymást, pusztító racionalitással és irracionalitással...”
A történelmi tapasztalat ellenében a hivatalosság érvekkel száll szembe. Magyarország élelmiszerellátása 80%-ban a belső piacról biztosított, szükségtelen a felvásárlás! Az ellátás folyamatossága biztosított.
Aki a közös stratégia híve, az most mégis elbizonytalanodhat. Látja, ahogy mások élelmiszerrel tömött kocsikkal lihegnek ki az áruházakból, látja a mögöttük üresre fosztott polcokat. Így aztán a közösségben bízó is egyéni stratégia követésén gondolkozhat.
Vajon hogyan játsszuk végig ezt a koronavírus-játszmát mi hárman: az állam, a többiek meg én.
***
Témába vág:
