Újságírók: csak ültek és meséltek
Újságírók ma
Sanyarú optimizmus jellemezte a tegnap esti rendezvényt, amikor is újságírók meséltek a sajtó ügyes-bajos dolgairól, a sajtószabadság állásáról (fekvéséről?) a Transparency International és a pécsi Reggeli nevű műintézmény szervezésében.
Az estéről szépen beszámolt a Szabad Pécs a "Szeretne még sok jó oknyomozó cikket olvasni? Van egy jó és egy rossz hírünk" címmel, fel sem merül bennem az ismétlés szándéka.
Az este néhány mondatánál világossá vált előttem, hogy öregszem.
A mai friss, de méltán nevet szerzett újságíró generáció - ha nem tévedek - nagyjából 10-15 év távlatára tekint vissza, s nem arról beszél, hogy már a rendszerváltás előtt és főleg alatta, majd utána pláne, sűrű hullámokban zajlottak a tisztogatások, továbbá hol bővült, hol zsugorodott a média-világ. Ez egy több hullámban lezajlott eseménysor, folyamat, amelynek persze még messze nincs vége.
Sokféleképpen lehet befogni a szájakat
A médiumok vezérlésének számos formája létezik, nem csak a direkt tiltás, a hatalmi erőszak (mint például a náci Németországban a szociáldemokrata szemléletű Münchener Post többszöri szétdúlása), hanem olyan finom, nálunk igazán magas szintre emelt módszerek, mint a frekvenciamoratórium, a vidéki tv- és rádióstúdiók megszüntetése az "észszerűsítés és takarékosság" jegyében vagy a magántelevíziók frekvenciájának megvásárlása (v.ö. Pécsett a Mecsek TV önkormányzati bekebelezését).
Vagyis nem csak a Népszabadság és az Origo pusztult bele a tulajdonosváltásba, hanem előtte már teljes országos hálózatok szűntek meg és dobták utcára az újságíróikat.
A beszélgetők egyike megjegyezte, hogy lehet, egy év múlva már majd csak külföldi domainről, idegenből lesz lehetséges számára az újságírás, s ettől a gondolattól jót derült a jelenlévő nép - pedig a kilencvenes évek Magyarországán már erre is volt példa, gondolok itt az Eszékről Magyarországra sugárzó Dráva Rádióra.
Vérdíj a főszerkesztő fején
Hírszerkesztőként, műsorvezetőként gyakran autóztam Pécsről a szlavón városba, tudtam, melyik egyenes szakaszon kell beletaposni a gázba, mert a tűzszünet ellenére azt a részt a Krajina területéről a mesterlövészek belőtték, s néha a tréfa kedvéért kilőttek egy-egy járművet.
Felmerült olyan kérdés is az esti eseményen, hogy félnek-e az oknyomozó magyar újságírók.
Örömmel hallottam tőlük, nem félnek, mint ahogy Balogh Zoli, a Dráva Rádió főszerkesztője sem félt, pedig rá 10000 dollár vérdíjat tűztek ki szerb szélsőségesek.
De visszatérve a sanyarú optimizmus konstatálására - én ennél pesszimistább vagyok!
***
Egy kis visszaemlékezés média ügyekre:
