A társadalmi kérdések iránt érdeklődő pécsi polgárnak néhány órával ezelőtt nehéz döntést kellett hoznia. 16,30-ra a Zsolnay Kulturális Központba menjen-e egy előadást meghallgatni és vitázni arról, vagy 17 órára a Művészetek és Irodalom Házába, ahol a Transparency International szervezésében tartottak előadásokat.
Mivel igen mélyen foglalkoztam már a pécsi Esztergár-kultusszal, Hábel János helytörténeti kutató, mintegy 30-40 érdeklődő előtt prezentált Dr. Esztergár Lajos és Pécs város “zsidótlanítása” 1944-ben c. előadására mentem el a Zsolnay negyedbe.

Esztergár egyre fájóbb pont Pécsett

Röviden az előzményekről és az előadás tartalmáról: Esztergár Lajos egykori pécsi polgármester, egyetemi tanár, a két világháború közötti Magyarországon számos pozitív szociális intézkedés gazdája volt. Ez mindenképpen érdeme.
Azonban 1944-ben az ő polgármestersége alatt állította föl Pécs Szabad Királyi Város a gettót, fosztotta meg a zsidó lakosságot mindennemű vagyonától, házától, üzemétől, boltjától, lakásától, berendezési és személyes tárgyaitól, majd megszervezte német kézre adásukat. Az út végállomása mintegy 4000 meggyötört, megalázott pécsi és környékbeli polgár számára az auschwitzi megsemmisítő tábor volt.
(Előzmények bővebben: A pécsi Esztergár kultusz ; Rendhagyó jelentés ; A szégyen könyve)

Egy bejátszott dokumentum Hábel János kutatásaiból, amely azt bizonyítja, hogy a még kidolgozás alatt lévő a zsidó vagyon elrablását célzó rendelethez önként tett javaslatokat Esztergár.

A történészek felelősségéről

Mindennek ellenére napjainkban Pécs város szociális díját Esztergár Lajosról nevezték el, utca és intézmény is viseli a nevét, a számos emléktábláról már nem is beszélve.
Meggyőződésem szerint bizonyítható történelemhamisításokra és tények elhallgatására építette föl a rendszerváltás utáni hatalom az Esztergár-kultuszt, és a mai pécsi városvezetés rendületlenül ápolja azt.

Jómagam az előadás vita részében két történelemhamisításra hívtam fel a figyelmet, amit korábban már írásaimban is megtettem.
Egyfelől elmondtam, hogy Vargha Dezsőnek, az Esztergár Lajos életútja című, 2002-ben, a Pécsi Szemlében megjelent írásában nem szerepel a gettó szó, másfelől pedig A Pécs Lexikon Esztergár címszava alól, amit Nagy Imre Gábor főlevéltáros jegyez, hiányzik mind a gettó, mind a zsidó szó.
Megítélésem szerint ezek az “elhallgatások” hozzájárulnak egyfajta hamis történelemtudat kialakításához, félrevezetik a lakosságot.
Mindkét hivatkozott írás szerzője jelen volt, s mindketten másképpen reagáltak.

Dr. Vargha Dezső elmondta, hogy hibázott, amikor ezt az időszakot kihagyta az Esztergár Lajos életútja című esszéjéből. Felhozta, hogy 2002-ben még nem ismerte azokat a szörnyűségeket, amelyeket a pécsi zsidók ellen elkövettek. Azt is megemlítette, hogy tiszteli Esztergár ellenpéldáját, a pécsi Nikolits Mihály főispánt, aki megtagadta a zsidók kisemmizésében, náci kézre adásában a részvételét és lemondott. (Dr. Vargha Dezső valóban írt ilyen tárgyú ismeretterjesztő írást.)

Nagy Imre Gábor másként reagált. Azt mondta, hogy a Pécs Lexikon szerkesztői brit mintát követtek, senkiről sem akartak rosszat írni.
Sajnos erre a helyszínen, az idő jelentős túlhaladta miatt, nem volt módom reagálni. Így nem mondhattam el, aligha hiszem, hogy brit minta volna a tények elhallgatása, bűnök kiradírozása, sok ezer ember halálának nem tudomásul vétele, emlékének eltüntetése – és az utókor félrevezetése.
Ezt én másképpen hívom: történelemhamisításnak és az írástudók árulásának!
És ebből az is következik számomra, hogy a Pécs Lexikon történelmi címszavai tulajdonképpen egy mesekönyvet alkotnak – csak ezt elfelejtették az olvasók tudomására hozni!

A jelenlevők közül senki sem volt, aki tiltakozott volna ama felvetésem ellen, hogy nagyon időszerű volna, ha Pécs városa az új kutatási eredmények és a feltárt elhallgatások nyomán újra tárgyalná - lehet-e példaképünk a zsidó polgárok, egykori polgártársaink ezreinek kifosztásában, megalázásában, náci kézre adásában erkölcsi felelősséggel bíró Esztergár Lajos.