A pécsi zsinagóga ma

„Ez és csak ez a mi hazánk, amelyet nem fogunk megszűnni szeretni még akkor sem, ha bármilyen súlyos és válságos helyzetbe sodor bennünket a gyűlölség, a félrevezetett tömeg és a rosszakarat.”
Egy pécsi zsidó elöljáró szavai 1938-ból

Kérelmező levelek a zsidó vagyon megszerzéséről

Most zajlik Pécsett az 1. Zsidó Kulturális Fesztivál. Jómagam is elmentem a Pécsi levelek 1944-ből c. műsorára.
Ennek a Hábel János válogatta és szerkesztette, azonos című könyv volt az alapja. (Kronosz Kiadó, 2014.) Ebben a könyvben és a műsorban is az elkobzott zsidó vagyonnak a nem zsidó lakosság részéről történő igénylését célzó kérelmező levelek is szerepeltek.

Hadd szúrjam közbe, hogy többségünknek vannak ismeretei a magyar történelemről, de bármikor találkozhatunk olyan új ismerettel, amely váratlanul kizökkent minket a megszokott, mondhatni nyugodt történelem szemléletünkből, új dimenziókat nyit, s megváltoztatja érzelmi-értelmi hozzáállásunkat az adott eseményhez.
Ugyanígy állíthatom, hogy a magyarországi zsidó üldözésről is voltak ismereteim, a zsidó törvényekről, a holocaustról, minden rendű-és rangú kegyetlenkedésről, Radnóti és mások haláláról és így tovább.

Kizökkent az idő

A szóban forgó műsor azzal nyújtott többletet a történelemkönyvekhez képest, hogy a mai meglévő pécsi városrészek, utcák beazonosíthatóak voltak, így testközelbe került a történelem, az 1944-es esztendő.
Sorba jöttek az ismert utcákból a gettóba, majd a haláltáborokba űzött zsidók „elhagyott javait” igénylő levél-kérelmek.
Ki házat, ki üzletet, ki csak bödönöket igényelt a pécsi polgárok közül a polgármestertől. És ekkor váratlanul, kizökkentve bennem az időt, megütközve hallgattam, hogy a gettóba zárt embereknek még a kutyáit is megigényelték!

Hábel János helytörténeti kutató (elöl) és Vörös István Károly történész (a háttérben) utcai előadást tart a pécsi zsidóság történetéről 2017.09.16-án

A polgármester

Ebben az időben Pécs polgármesterét Esztergár Lajosnak hívták. Korábban országos hírnevet szerzett magának szociálpolitikai műveivel és gyakorlatával, ehhez semmilyen kétség nem fér.
A Sztójay kormány idején, amikor a sorban érkező, zsidókat sújtó rendelkezések megszülettek - mint például a gettók felállítása – számos magyar polgármester, tisztségviselő lemondott tisztségéről, nem volt hajlandó az embertelen intézkedéseket végrehajtani.
A források szerint például a pécsi főispán, Nikolits Mihály is így tett, valamint Pálfy József Szeged polgármestere, dr. Krátky István, Nagykanizsa polgármestere, Beretzk Pál, Hódmezővásárhely polgármester-helyettese. (V.ö.: Vörös István Károly: A pécsi zsidók tragédiája 1944-ben.)
Vagyis Esztergár nem mondott nemet, hanem megszervezte a pécsi zsidóság gettóba kényszerítését, vagyonának elrablását és asszisztált a teljes zsidó lakosság haláltáborokba szállításához.

Miért van mégis Pécsett Esztergár-kultusz, utcanévvel, emléktáblával, emlékkonferenciával?

A levéltáros, aki önmaga állítja önmagáról, hogy tulajdonképpen motorja, kezdeményezője a rendszerváltás óta kialakuló Esztergár "hagyományápolásnak", interneten keresztül is elérhető dolgozatban ismerteti az egykori polgármester életútját: Vargha Dezső: Esztergár Lajos életútja

Ha a számítógépünkbe behívott dolgozatban Ctrl+f beütés után rákérdezünk a gettó szóra, nem kapunk egyetlen találatot sem! A zsidó szó beütésére egyetlen szóösszetételt nyerünk: „A népügyészség letartóztatta, nép- és zsidóellenességgel, jobboldali reakciós magatartással vádolta meg...”
Tehát ebben a dolgozatban árva szó sincs 1944 legsúlyosabb tehertételéről, a zsidók kifosztásáról, haláltáborokba szállításáról, árva szó nem esik arról, hogy az elhurcolt százhúsz pécsi zsidó kisgyerekből a vészkorszak után mindössze kettő tért haza.
Mi ez, ha nem elhallgatással elkövetett súlyos történelemhamisítás?

Más szerzők viszont, például Hábel János így írnak:

„A zsidókat a csendőrségnek történt átadás előtt módszeresen kifosztották: elvették személyi irataikat, a különböző helyeken (bankok, múzeum, zeneiskola, rendőrség) leadott értékeikről kapott átvételi elismervényeket, a házasoktól ekkor vették el a gyűrűiket, mindenkitől a maradék készpénzt, és egyéb értékeket. A férfiaknak le kellett vetkőzniük a csendőrök előtt, hogy azok lássák, nem csempésznek-e valamit magukkal, de csak “szemrevételezés” történt. A nők sokkal rosszabbul jártak: a szülészeti klinikából kirendelt bábák “testüregi motozásnak” vetették alá őket. A túlélők elmondása szerint csak kettőnek volt gumikesztyűje, de azokat sem mosták le, mert a “motozószobában” víz nem állt rendelkezésre. A bábák több nagylányt “feltéptek”. A zsidók kifosztásában részt vevő hatósági és karhatalmi közegeknek valamint a bábáknak dr. Esztergár Lajos polgármester kiemelt napidíjat utalványozott – a zsidó vagyon terhére. „
Forrás: A pécsi gettólista

Miért van Esztergár utca Pécsett, amikor nem kéne?

Megfontolásra ajánlom, hogy Pécsett közterület, közintézmény ne viselhesse többé Esztergár Lajos nevét. Nem a saját felfogásomat akarom érvényre juttatni, amely szerint minden pozitív intézkedését felülírta a zsidók (és ezáltal minden más polgár) ellen elkövetett megbocsáthatatlan erkölcsi vétsége, pusztán hangsúlyosan jelzem: ilyen mértékben megosztó személyiség egészen bizonyosan nem lehet a város példaképe!

***

P.S. 2017.10.06.
Most olvasom a friss hírt, mely szerint X.Y  "kapta meg a 2017. évi Esztergár Lajos-díjat, Pécs Város Szociális Díját."
Most mondjam azt, hogy gratulálok? :-(