Tegnap bementem a bankba, s megszüntettem a számlám, amelyen át részvényeket vásárolhatnék - de már régen nem tettem ezt és bizonyosan nem is fogom, mert ahová az állam beteszi a lábát, ott a tapasztalatok szerint... hogyan is mondjam, hogy ne tűnjön rémhírterjesztésnek a mondókám?
Márpedig az állam nagyon szép részvénymennyiséghez jutott az utóbbi időben.
Egyszóval az öngondoskodás más útját fogom választani, teljesen fölösleges ezért a számláért havi háromszázzal támogatnom a bankot.

A média tele az egy esztendei fülkeforradalom értékelésével. Ideje tehát, hogy a Gerillamarketing blog is értékelje az évet, a maga sajátos, gerillamarketinges megközelítésében.
Ezúttal nem a szöveg, hanem a kép mondja el, miként is gondolunk erre a kitűnő egy esztendőre.
Mindenesetre a most következő óriás(i) plakátjainkat ingyen kínáljuk felhasználásra a Bohócügyi Államtitkárságnak.

Reális: a humán meg a reál is

Nincs könnyű dolga annak, aki reális megítélést kér az iskolaügyről egy olyan országban, ahol az adott nép rabló hadjáratainak időszakát nemes egyszerűséggel a kalandozások koraként tanítják az iskolákban.
És nem csupán ez az egyetlen hamiskás össznépi ismeret.
Ugyanitt a labdarúgás legrangosabb eseményén, a világbajnokságon ezüst érmet szerzett futballista-társulatot Aranycsapatként tartják számon. Ezüst és arany között pedig legalább fizikaórán mégiscsak kimutatható volna némi különbség, bár ezeken az órákon persze se ezüst, se arany nincsen.

Szex, hotel, NewYork

A new york-i szálloda személyzeti pihenőjében Maria, a kolumbiai lány a cigarettaszünetét tartotta. Kopogtak. Gyönyörű, szőke nő lépett be hozzá.
 - Buenos dias! - köszönt a szőke valami elementárisan borzasztó spanyolsággal. Maria fel akart állni a dohányzóasztaltól, jobbjával a szivarját nyomta el, balját máris emelte a bütykös térdéről. Eközben irigykedve nézte a vendéget, ezt az ismeretlen dögös cafkát, aki nyilván nem a kolumbiai banánligetekben nőtt fel: fehér volt, formás lábakkal, kimunkált lábikrákkal, szobrász által megálmodott csípővel, felfújt mellekkel, baba-arccal. Istenem, ha fele ilyen jól néznék ki, biztosan viszont szeretne a portás! - gondolta Maria.
Szóval fel akart állni, de a szőke intett, hogy maradjon.

Drága Jó Médialog Zrt!

Egyre-másra kapom a torzított híreket arról, hogy baj van az eladásokkal a lapok háza táján, s kapom nyakra-főre a hazugságot is, hogy olvad az olvasó- és előfizetői tábor.
Ha ez így lenne, akkor a szóban forgó print kiadványok és azok terjesztői nyilván úgy őriznék előfizetőiket, mint a szemük fényét!
Nem simogatásra gondolok vagy hangos felolvasásra, hanem akciókra, vagy ha már arra sem telik, akkor legalább előzékenységre, udvariasságra.

De határozott meggyőződésem drága jó Médialog Zrt, hogy éppen ellenkezőleg áll a helyzet, vagyis annyi az a nyomorult olvasó, hírlap, magazin és mindenféle periodika előfizető, hogy Önök nem győznék kielégíteni az igényeket, és így fáradságos munkával azon munkálkodnak, hogy elősegítsék valahogy az előfizetők lemorzsolását!