Szombat este a közönség szavazatain múlt - elvileg, formailag -, hogy a Voice első élő show-ja tizenkét résztvevője közül ki lesz a nyolc továbbjutó és ki lesz a négy kieső. Elvileg. Ugyanis vegyük példának Kalocsai Lilla Anna tökéletesen hamisan előadott blues produkcióját. Ez a dal egyáltalán nem illett a fiatal lányhoz. Aki elég régóta él, abban megfogalmazódhat: olyan soul-blues énekesnők után, mint mondjuk Janis Joplin, ne vegye akárki a szájára a műfajt. De egye fene, egy próbát megér.
Ám nem jött össze. Totálisan hamis előadást kellett végigszenvednünk a televízió képernyője előtt. És most jön az elvileg szó értelmezése.
A zsűri finomkodott egy langyosat
Ketten igen finoman nagyjából azt fogalmazták meg, hogy a nagy igyekezet, a parádés mozgás közben a hangok tisztaságára több figyelmet kellene fordítani. De lám, ez nem volt elegendő, mert nem vájtfülű, finom utalásokra érzékeny tömeg ül a készülékek előtt. Hanem a fizetőképes kereslet! Az pedig hadd bontakozzon ki, hadd arasson fényes diadalt, de legalábbis hagyni kell, hogy azt kapja, amiből majd a hozzáértők pénzt csinálnak. Ez kérem tiszta marketing - hagyjuk a hangokat a sarokban, amikor annyira szép könnyfakasztó sztorik állíthatóak csatasorba a nézők könnyeiért és forintjaiért.
Ha a dal volna a fontos meg az énekes, akkor a zsűrinek e kritikán alúli blues előadásra azt kellett volna mondania, hogy a hamis éneklés nem való képernyőre, az előadás elfogathatatlannak bizonyult. Ezt talán így, egyenesen megfogalmazva még a képernyő másik oldalán is megértette volna a fafülű közönség.
Nem előzmény nélküli ciki
2010-ben az X-faktor döntője előtt Király L. Norbert fahangú illető kiütőtte a mezőnyből Janicsák Vecát, aki érett énekesnőnek bizonyult. Akkor úgy véltem, örülnöm kellene, hiszen teljesen életszerű az esemény: a bunkóság, a sületlen tehetségtelenség, az énekhang nélküli énekesség úgy verte le a rátermettséget, ahogyan az szokás mifelénk! Vagyis a tehetségkutatás televíziós változatai tulajdonképpen az életre nevelnek!
A voice-technológiák, mint a hangalapú keresés és a digitális asszisztensek, gyors fejlődés ellenére még mindig nehezen találják meg a helyüket a felhasználók mindennapjaiban. A probléma egyik oka, hogy a közönség jelentős része megszokta a képernyő alapú információkeresést és kommunikációt, amit biztonságosabbnak és hatékonyabbnak érzékel. Emellett a nyelvi sokszínűség és a regionális akcentusok is kihívást jelentenek, mivel az eszközök nem mindig értik pontosan a kiejtést vagy a kontextust. Így sok felhasználó inkább elkerüli a frusztrációt, és marad a hagyományos keresési megoldásoknál.
A voice-technológia terjedésének egyik legnagyobb akadálya a felhasználói bizalom hiánya. Az emberek tartanak attól, hogy a készülékek folyamatosan figyelik őket, és aggódnak az adataik biztonsága miatt. Másik fontos szempont a használhatóság: a hangalapú rendszerek sokszor lassabbnak bizonyulnak, mint a gépelés, különösen akkor, ha pontos információt keresünk. Az is előfordul, hogy a rendszer félreérti a kérdést, így többször kell próbálkozni, ami rontja a felhasználói élményt. Ezek a tényezők összességében lassítják a széleskörű elterjedést.
A mobiltelefonok olyan gyors és kényelmes keresési lehetőséget biztosítanak, amelyhez a voice-alapú technológiák nehezen tudnak felzárkózni. A felhasználók már hozzászoktak a vizuális visszajelzéshez, azonnali eredményekhez és a böngészés lehetőségéhez, amit a hangalapú rendszerek kevésbé nyújtanak. Ráadásul sok helyzetben a hangos keresés kényelmetlen vagy illetlen lehet, például tömegben vagy munkahelyen. Emiatt a felhasználók inkább maradnak a jól bevált mobilos alkalmazásoknál, amelyek gyorsan és diszkréten kiszolgálják információs igényeiket.
A bizalmatlanság erősen befolyásolja a fogyasztói szokásokat: sokan kerülik a hangvezérlést, mert úgy érzik, adataik veszélyben lehetnek. A felhasználók számára a magánszféra védelme elsődleges, és a hangfelvételek feldolgozása körüli félelmek visszatartják őket a mindennapi használattól. Emiatt a voice-technológiák inkább másodlagos kiegészítőként jelennek meg, nem pedig elsődleges megoldásként. A vállalatoknak ezért nemcsak technológiai fejlesztésre, hanem a bizalomépítésre is fókuszálniuk kell, hogy a felhasználók fokozatosan elfogadják és szélesebb körben alkalmazzák a hangalapú szolgáltatásokat.
A voice-technológia jövője a marketingben ígéretes, de nem magától értetődő. Bár jelenleg a többség még tartózkodik a mindennapi használattól, a fejlődés iránya azt mutatja, hogy bizonyos területeken, például a kéz nélküli keresésnél vagy a gyors információszerzésnél, komoly szerepe lehet. Ha a technológia pontosabb, gyorsabb és biztonságosabb lesz, akkor a felhasználók nyitottabban fogadják majd. A márkák számára ez új csatornát jelenthet a fogyasztók elérésére, főleg olyan környezetben, ahol a hagyományos digitális eszközök kevésbé praktikusak.
