A hősteremtés árnyékai
Mottó:
„... konkurenseinek ledöntött szobrait, képeit Néró római császár a latrinába dobatta.”
Papp Júlia - Az európai képrombolások történetébõl
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol menekült magyarok is éltek – akik hol az életükért, hol jobb sorsért menekültek az üveghegyen túlra. Sőt még most is ott élnek – s ezt onnan is tudom, hogy a minap elektronikus levelet kaptam egyikőjüktől George Deak aláírással.
A levél írója azt ütötte klaviatúrájába, hogy olvasta a pécsi Esztergár-kultuszról írt némely cikkemet, s őt, a holokausztot túlélő szülők gyermekét, megfogták a soraim. Jelezte, hogy informatikus végzettsége mellett (computer science fokozattal rendelkezik) történelmi tanulmányokat is folytatott a Columbia Egyetemen, s így két okból is érdekli, hogyan és miként alakult ki Pécsett, a családja egykori lakóhelyén, az Esztergár-kultusz.
Az előzményekről
Számos történeti írás és dokumentum mutatja föl, hogy Esztergár Lajos pécsi polgármester regnálása idején (1940-1945) alakították ki az embertelen körülményeket jelentő pécsi gettót, s innen szállítottak mintegy 4-5000 zsidó polgárt a haláltáborokba.
„A zsidókat a csendőrségnek történt átadás előtt módszeresen kifosztották: elvették személyi irataikat, a különböző helyeken (bankok, múzeum, zeneiskola, rendőrség) leadott értékeikről kapott átvételi elismervényeket, a házasoktól ekkor vették el a gyűrűiket, mindenkitől a maradék készpénzt, és egyéb értékeket. A férfiaknak le kellett vetkőzniük a csendőrök előtt, hogy azok lássák, nem csempésznek-e valamit magukkal, de csak “szemrevételezés” történt. A nők sokkal rosszabbul jártak: a szülészeti klinikából kirendelt bábák “testüregi motozásnak” vetették alá őket. A túlélők elmondása szerint csak kettőnek volt gumikesztyűje, de azokat sem mosták le, mert a “motozószobában” víz nem állt rendelkezésre. A bábák több nagylányt “feltéptek”. A zsidók kifosztásában részt vevő hatósági és karhatalmi közegeknek valamint a bábáknak dr. Esztergár Lajos polgármester kiemelt napidíjat utalványozott – a zsidó vagyon terhére. „
Forrás: A pécsi gettólista; Hábel János írása
Kép: Cseri László művészi fotósorozatából, amelyben Auschwitzban meggyilkolt családtagjaira emlékezik.
Azt is meg kell említenem, hogy korábban Esztergár a szegény sorsú keresztény családoknak indított szociális programokkal országos hírnevet vívott ki magának.
A rendszerváltás után
A rendszerváltást követően a szocialista Magyarország „hőseinek”, politikai-társadalmi „példaképeinek” helyére tudatosan új, a polgári társadalom eszméinek megfelelő hősöket és példaképeket igyekeztek állítani mind az országos, mind a helyi színtereken.
Pécsett például 1991-ben az önkormányzat számtalan utcanevet megváltoztatott. A 39-es Dandár nevének helyét foglalta el a várostérkép utcajegyzékén Esztergár Lajos neve.
De ezt követően is folyamatosan fényezték és karban tartották a hírnevét.
Például előadást tartottak Esztergárról, mint példaképről 1995-ben a városvédők Történelem tagozatán; szociális intézmény névadójává tették; 2001-ben alakult egy Esztergár Lajos Konzervatív Kör; majd 2002-ben a helytörténet jelentős kiadványában esszék sorakoztak fel, némelyik majdhogynem hőskölteményként zengte Esztergár dicsőségét. Az írástudók legnagyobb dicsőségére úgy is tudtak Pécsett életrajzot írni Esztergárról, hogy abban se a zsidó, se a gettó szó nem szerepelt!
Kép: Cseri László
Ezen persze történelmi tanulmányok birtokában se George, se én nem lepődtünk meg, az emberiség históriája tele van a vesztesek gyalázásával és a győztesek felmagasztalásával.
Az egyiptomi fáraók utált elődeik szobrát megcsonkították, nevüket a templomok faláról levakartatták. Ekhnaton fáraó széttörette Théba, Amon istenre utaló névfeliratait.
Róma számtalan példát ad mindehhez, a mottóban utaltam is erre – Néró ellenségeinek szobra, képe a latrinákban merült el.
1956-ban a magyar nép ledöndötte Sztálin szobrát, az amerikai hadsereg bevonulásakor az irakiak ugyanezt tették Szaddam monumentális bronzával is.
Persze ezekhez az aktusokhoz kellett – a történelmi helyzet függvényében, arányában - harag, a vezetők iránymutatása és szorgos kezek is kellettek, amelyek a szobrokon, a falakon, a papirusztekercseken, modern időkben a közhivatalok iratain, a betűkön és a számokon elvégezték a piszkos munkát.
Pécsett is ez zajlott, akadt itt is szorgos kéz betűk átírására, szövegek átértelmezésére, elhallgatására.
Kulturáltabb-békésebb korokban csupán az utca- és intézménynevek változnak meg, a szobrok szoborparkokban őrzik a múlt „dicsőségét”.
Kép: Cseri László
Az egyik szobor esetében az ősi idők szintjére esett vissza a fideszes városvezetés: a Vilt Tibor Kossuth-díjas szobrász által készített dr. Doktor Sándor, „a szegények orvosa” elnevezésű szobor nem múzeumban, hanem szeméttelepen végezte a szlogenjében önmagát A kultúra városaként meghatározó Pécs óriási dicsőségére.
(Bíróságot is megjárt csetepaték után végül múzeumkertbe került az alkotás.) > Szobrok, utcanevek - felborult pécsi közmegegyezés
Forráskritika
George Deakkal tartalmas levélváltások után a Skype segítségével őszinte és barátságos beszélgetést is folytattunk. A személyes részleteken túl kontaktusaink középpontjában az Esztergár-kultusz állt.
Szóba hoztam egy 1946-os újságcikket (Új Dunántúl, 1946. november 6.), címe:
Újabb súlyos adatok Esztergár Lajos ellen. Ebben, a cikk szerint a bíró felolvasta Esztergárnak egy korábbi nyilatkozatát:
„Résztvettem minden antiszemita megmozdulásban. Tagja voltam az Ébredő Magyaroknak és alapítottam meg és szerveztem naggyá Pécsett az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligát, amelynek sokáig voltam Vezetője. Aktív tagja voltam a Magyar Tudományos Fajvédő egyesületnek. Minden erőmmel azon voltam. hogy a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara választmányának megszervezésénél a zsidók kezéből a keresztények kezébe kerüljön a kereskedelem és az ipar irányítása. Ezenkívül az esetek egész sorát hozhatnám fel antiszemita magatartásom bizonyítására.. „
- Kié volt az újság, vajon milyen körülmények között született és mennyire hiteles a bíró által felolvasott nyilatkozat?– kérdezte George.
Lám, a Columbiáról nem üres kézzel engedték el George Deakot! Minden amatőr és hivatásos történész alapszabálya a forráskritika.
Csak általános választ tudtam adni. 1946-ban még a fordulat éve előtt vagyunk, a lapot a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front adta ki, a bíró pártfüggőségéről nem tudok.
Vajon mit tud Esztergárról az olvasó?
***
A témához kapcsolódik:
