Tiltástól a digitális munkarendig
Néhol ilyen az ablak a digitális világra
F. Walter Mária ismert pécsi pedagógus vendég bejegyzése
Egy nap alatt megfordul a világ (vagy felfordul talán?)
Március 13-án reggel még tilos volt iskolabezárásról gondolkodni, este hallhattuk a bejelentést: az iskolákban új, digitális munkarend alapján dolgozunk március 16-ától.
Kollégáimmal sejtettük, ezen a hétvégén munkával ünnepelünk, kemény két nap áll előttünk. A bejelentés, a kapcsoló értelmezések és természetesen az ezt rögzítő rendelet egyértelművé tette, ne gondolja senki, hogy itt holmi szünettel telnek a következő hetek.
Nem gondoltuk.
Csak fontos lett volna felkészülni az új munkarendre. Talán a tavaszi szünet előrehozásával, a feltételek, a körülmények megteremtésére néhány, tanítás nélküli munkanap biztosításával.
De nem értünk rá ezen gondolkodni, mert a feladat megoldása versenyfutás az idővel. A vezetők részéről a kollégáik felé, a gyerekek felé, a szülők felé és az iskola környezete felé legalább fel kell vázolni: hogyan tovább- és velük együttműködve fontos lesz hétfőtől kialakítani az új munkarendet.
"Akit az idő megölel,
nem kérdezi, hogy van-e hely,
van-e feladat, akarat,
szabad-e, amit nem szabad,
akit kiválaszt a dolog,
egy lesz vele és nekifog,
magára többé nem ügyel,
de holtában sem adja fel.."
-írja versében, a kiváló pécsi költő, Bertók László.(kiemelés tőlem).
Kollégáimmal együtt mi sem adjuk fel. Egymást segítve, együttműködve, figyelmen kívül hagyva, hogy hétvége van, hogy ünnep van. Folyamatos kapcsolatban vagyunk, javaslatokat fogalmazunk, ötleteket adunk egymásnak.
A pedagógiai innovációról
Az ismert, a még ismeretlen, a sok-sok helyen megosztott digitális tananyagok kavalkádjában eligazodni, alapvető feladat ahhoz, hogy valami elinduljon. Hamis az a hangzatos kijelentés, hogy legalább elkezdődik az innováció folyamata az iskolákban. Aki ismeri a pedagógiai innováció fogalmát, az pontosan tudja, néhány nap, de még néhány hét – különösen veszélyhelyzetben – nem az innováció ideje. Sokkal inkább tűzoltás, a 2016-tól elmaradt Digitális Oktatási Stratégia, a digitális tartalomfejlesztés hiányának elfedésére.
Nem azért íródnak ezek a sorok, hogy sajnáljanak bennünket.
Azt már keserűen tapasztaltuk, hogy nem nagyon számítanak ránk a feladatok alkotó megoldásában, sokkal inkább végrehajtó szerepbe kényszerülünk a munkánk során. Mégis, ebben a helyzetben meg kell oldanunk valamit, ilyenkor minden nehézséget elfeledve elhitetjük magunkkal, szükség van ránk.
Persze korlátokkal.
Ezek alapján mérlegeljen az intézményvezető
Fenntartó tankerület intézményvezetőknek írt leveléből emelem ki a következő sorokat:
„Hétfőtől a nyugdíjas óraadó kollégáink munkájára ne tartsanak igényt. Az ő és más óraadó kollégáknak nem kell hétfőtől bemenni. Szerződéseiket fel kell függeszteni, mivel nincs teljesítés. Ettől eltérő esetekben szíveskedjenek egyeztetni a tanügyes kollégáknak.” (kiemelés tőlük)
Nem értem. A „tanügyes” kolléga fog arról dönteni, szükség van-e a digitális munkarendben a tanárhiány enyhítésére felvett óraadó, nyugdíjas kollégák munkájára?
A digitális munkarendben talán nem tudunk teljesíteni?
Erről a hétvégéről nem szólt a szerződésünk. Mégis, sok-sok munkaórát teljesítettünk és tesszük a továbbiakban is. Vagy erre is új tiltás fogalmazódik meg?