Kultúrharc marketing megközelítésben
Baranyai kirándulás
Böszörményi István szobrászművész egészen friss facebook bejegyzésben beszéli el a villányi szoborpark működése megszüntetésének történetét.
Böszörményi neve nem csak a szobrászat művelőinek és kedvelőinek körében ismert idehaza és külföldön, hanem országszerte felkapják a fejüket a politika, a közélet iránt érdeklődők is.
Ugyanis ő volt az, aki a pécsi Weöres Sándor szobor ünnepélyes átadásakor liszttel szórta be a Kligl Sándor által, mondjuk úgy, egy különös megrendelésre készült „alkotását”.
Böszörményit ezért garázdaságért elítélték. (Részletesebben erről itt: A Böszörményi ítéletről.)
Van annak némi gerillamarketing íze, hogy a szobrász azóta GARÁZDA feliratú pólóban jár, emlékeztetve a közvéleményt a rendszer korrupt, kultúraellenes mivoltára, ahol azt ítélik el, aki felhívja erre a figyelmet, s nem azokat, akik aktív cselekvői a történéseknek.
A „garázda művész” a fentebb említett facebook bejegyzésében mintegy mellékesen jegyzi meg, hogy a villányi szoborpark múltját végképp eltörölni akaró szándék a szoborparknak új nevet adott, nagyharsányi szoborpark néven futtatva azt.
Aki hallott -olvasott már a marketingről, az most az átnevezés kapcsán nyilván ugyanarra gondol, amire én, az All Ries és Jack Trout szerzőpáros klasszikusnak számító könyvére, A marketing huszonkét vastörvénye címűre.
A koponya törvénye fejezetben egyenesen azt írják a szerzők:
„Lehetetlen megváltoztatni egy véleményt, ha valaki egyszer már elkötelezte magát mellette. Olyan ez, mintha frontálisan támadnál egy ellenséget, amelyik jól beásta magát.”
Ugyanerről a vidékről szerzett példával is tudjuk igazolni a szerzők állítását.
Egyszer a nagyharsányi polgármester arról panaszkodott a nyilvánosságban, hogy a legkitűnőbb villányi borok Nagyharsány közigazgatási területén érlelődött szőlőből születnek. És ennek ellenére a borral, a borturizmussal kapcsolatban soha nem hangzik el Nagyharsány neve.
A marketing ereje tényleg ilyen – ha egyszer befészkelte magát valami a koponyákba, az a vélemény, az az elnevezés már ott is marad.
A hírnév, a goodwill építéséről
Jobb helyeken ezért is építenek a hagyományokra, nem csak védve azokat, hanem gondosan tovább is építve. Közkeletű marketing kifejezéssel élve: a sikert sikerre kell építeni.
Ám Baranyában, az európai unió sereghajtó régiójában nem így történnek a dolgok. A villányi szoborparkból nagyharsányit akarnak varázsolni, a világhírű Zsolnay gyárat pedig mesterségesen létrehozott konkurens képződménnyel züllesztik szét.
(Őrület, hogy 2010-ben még a Zsolnay negyed kialakítása volt a pécsi Európa Kulturális Fővárosa program kiemelt beruházása – ne feledjük, a sikert sikerre kell építeni! - ma pedig szisztematikusan verik szét a gyár és vele a brand hírnevét.)
Nemrég írtam meg, hogy a Pécsett rendezett filmfesztiválon kerámia díjakat és ajándékokat adott át a fesztivál igazgatója és a polgármester, de ezek a kerámiák a világhírű Zsolnay konkurenciájánál készültek.
Nem mellesleg – erre a fesztiválra meghívták Bahreint, és azon a színpadon, a Kodály Központ színpadán, amelyről kitiltották Alföldi Róbertet, a bahreini király érdemeit fonták körül a nép hűségével, himnikus zenével és parádés szóvirágokkal.
Király és a nép hálájának példa értékű viszonyáról én most nem mondanék semmit, mert ez már olyan mélyen van, hogy ide már nem is érdemes lehajolni!
***
A gerillamarketing tárgykörhöz ajánlom:
