Miért írnak a bloggerek?
„Ahol élet van, ott blog is van.”
Csepeli György blogarchívumából
A minap egy pécsi online újság vette a fáradságot és rápillantott városa blogvilágára. Eltekintve a tévedéseitől azt mondhatjuk, mégiscsak fontos pillanat ez a bloggerek és a közvélemény szempontjából is.
Miért is fontos a blogok számon tartása, a bloggerek munkájának értékelése, a visszajelzés?
Mert minden városnak olyan bloggerei vannak, amilyent a város megérdemel. Tehát nem érdektelen a város szempontjából, hogy számára mi is jutott, létezik-e működésének valamilyen kontrollja a blogszférában, hírvivője a nagyvilágban, értelmes, potens közössége a web felületén – vagy csak a „jóéjszakát puszik” csattognak estelente az internet felületén.
(De tágíthatjuk is a kört és a „blog gyilkos” Facebook kiemelkedő helyi szerzőit is ebbe a csoportba sorolhatjuk. Akár bővíthetjük a címet is: Miért írnak a bloggerek és a fészbukkerek?)
A befogadók oldaláról, mondjuk úgy, a kereslet felől ott a kiváncsiság, az igazság iránti igény, a részvétel vagy legalábbis annak illúziója a társadalom folyamataiban.
Az igazság szomjazása különösen ott lehet erős, ahol elvileg csak egyetlen, központilag irányított információs központ működik – és ez alól Pécs sem kivétel.
Semjén, ló és medve vadászkastélyban - Cseri László fotó alkotása a fészen
A közszolgálati műsorok és kiadványok országosan és helyben is ugyanazt sulykolják, ezzel elveszítve olvasóik, hallgatóik, nézőik egy jelentős részének bizalmát.
Ezzel teremtődik meg a kormány- és önkormányzat kritikus médiumok valamint a közösségi platformok iránti igény.
De a tudásszomj, az előnyök megszerzésének igénye is jelen van, és ez leginkább a szakmai blogok (bennük a cégblogok) iránti keresletet biztosítja.
„A blog mint műfaj hozzájárul az én műveszetének kiteljesítéséhez.”
Carolyn R. Miller, Dawn Shepherd - A blog-írás mint társadalmi tevékenység
A blogokban megnyilvánuló „kitárulkozást” több oldalról is megvizsgálhatjuk.
Rápillanthatunk, mint Clay Calvert, aki szerint a blog beleillik a magánszféra destabilizálódásának folyamatába, amikor a média bekebelezi a magántitkokat. (Lásd Clinton és Lewinsky „románcát”, annak médiabeli, jogi, társadalmi következményeit vagy a Big Brother televíziós sorozatot.)
Rápillanthatunk, mint Christopher Soghoian vagy Jevgenyij Morozov TED-előadásaikban, melyek szerint kapcsolataikról, hálózatukról ma már nem kell vallatni, kínozni az ellenzékieket, elegendő a számítógépük, vagy akár csak a bejegyzéseik, hozzászólásaik megfigyelése, kiértékelése - és ezzel a tekintélyelvű hatalmak előszeretettel élnek is. (Mint Magyarország illiberális kormányzata. V.ö. külföldről vásárolt számítógép-megfigyelő program.)
Ám ha a címben feltett kérdésre kívánunk válaszolni, akkor érdemes Calvert gondolatmenetét követnünk, aki szerint a nem hétköznapi értelemben vett exhibicionizmus négy összetevője felelős azért, hogy a bloggerek és a fészbukkerek írnak:
- öntisztázás
- kapcsolatépítés
- érdekérvényesítés
- a társadalom kontrollja
A különféle blogok más-más arányban tekintik kiindulópontjuknak, meghatározójuknak ezeket az elemeket.
A polblogger a klaviatúráját nyilván a társadalom kontrolljára hegyezi ki, a költő kapcsolatot építene vele a műélvezőkkel, a cég a saját termékeit bemutató blogját kapcsolatépítésen át érdekérvényesítésre, vagyis a goodwillje fényezésére, a több eladás realizálásának érdekében löki a webre.
Pécsett rendesen blogra kerül minden őrültség - részlet Berkecz Balázs polblogjából
Persze azt is mondhatnánk, minden országnak olyan bloggerei vannak, mint amilyeneket megérdemel!
Az egykori közösségeket, máig tartó barátságokat felnevelő blogger-óvodák mára megszűntek, a felnőtt online-életbe dobva neveltjeiket. A blogtér, a freeblog, a nolblog egykori gyermekei ma már vagy elhagyták korábbi szenvedélyüket vagy tovább blogolnak a néhány megmaradt bloghosting egyikén, esetleg fészbukkerek lettek.
De akárhogy történt is, a felfedezés öröméből, az egykori szabadságvágyból valamennyi bizonyára megmaradt. És láthatjuk azt is: mindig jönnek az újak!
***
Témába vágó bejegyzések:
