Szél-kormány - avagy az előzmények

Fotó a Népszava online címlapján 2018.03.12.

Az LMP eredményre vezetőnek gondolt stratégiával indult neki a 2018-as választásoknak. Úgy gondolták, hogy elhatárolódva a megosztó személyiség, a Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök által vezetett Demokratikus Koalíciótól, és a kormányváltás nem akarásával megvádolt MSZP-től, a Lehet Más a Politika lesz a baloldal vezető ereje, a kormányváltó erő. De legalábbis a Fidesz uralta következő parlamentben a legnagyobb demokratikus ellenzéki frakció.

(Az MSZP megvádolását jól segítette Botka kiütése a miniszterelnök-jelöltségből és az ezt övező szocialista belharc, valamint Demeter Márta „átigazolása” az MSZP-ből az LMP-be.)

Programjukba két erős pillért emeltek, legalábbis a közvélemény ezt a kettőt tartja számon:

• Paks 2 megszüntetését
• Hadházy Ákos vezetésével az államgépezetet, a gazdaságot teljességgel átszövő korrupció leleplezését, ill. majdan kormányzati erőként annak megszüntetését.

A taktika hatékonyságát új elemként Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltté történt megnevezése támogatta, kellőnek vélt komolyságot kölcsönözve a majdani Szél-kormány működéséhez, pontosabban a szavazatok maximalizálásához.

Paks 2 ellenzésével és a korrupció ellenességgel – mindkettőnek érzékletes megjelenítése zajlott Szél és Hadházy által a parlamentben és a baloldali sajtóban – szóval e két témával jelentős támogatottságot tudtak elérni, főképpen a fővárosban, de alig-alig vidéken.

Mindeközben általános összefogás helyett a baloldalon kialakult az MSZP-Párbeszéd formáció Karácsony Gergely élvonalba tolásával és létrejött az MSZP-Párbeszéd és a DK megállapodása a választókerületek egymás közötti felosztásáról.

Hódmezővásárhely felgyorsította az ellenzék oldalán is a versenyt

Hódmezővásárhely után kiderült, hogy az LMP a közvélemény-kutatások szerint jószerével behozhatatlanul lemaradt a FIDESZ, a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd és a DK mögött.
Sőt március 11-én Karácsony Gergely kihirdette árnyékkormánya felének névsorát, s Paks 2 leállítását is meghirdette leendő minisztere.
Ezzel az LMP által szinte „kisajátított” egyik tartópillért – Paks 2-őt – kiütötték az LMP most már ingadozó lába alól.
Mindehhez jön a nemzetközi szaktekintély, Ron Werber tanácsadó „lepattanása” a párt mellől, amin a stratégiai  helyzet ellehetetlenülését látva nem csodálkozhatunk.

Az LMP mára ott tart, hogy a Szél-kormány kifejezés hangoztatása Szél Bernadett által inkább mosoly tárgya, mintsem toborzó erő.

Ehhez képest igen arrogánsnak tűnik Szél Bernadett ultimátuma a visszalépések tárgyában a többi ellenzéki párthoz. Az új, megváltozott helyzethez való alkalmazkodásképtelenség jele, hogy a DK-t még most sem képesek a realitások alapján, a kormányváltáshoz szükséges erőként kezelni.
Egy régi szállóigét átalakítva azt mondhatjuk: itt egy 8 százalékos párt, amely 100 százalékos arccal heveskedik.
Az ellenzéki koordináció számtalan szempont figyelembe vételét kívánja meg a pártoktól. A legnehezebb helyzetbe talán az LMP került - és egyelőre nem az összefogást sürgető, kormányváltást akaró sokaság igényei szerint alakítja taktikáját. És ez hosszabb távon elindíthatja az erodálódás felé.

***

P.S. 2018.03.19.
A folytatás: Szél Bernadett nem integrál, hanem rombol