Pécsett médiaháború robbant ki a mára már ismert független Szabad Pécs hírportál és a városi önkormányzati lap, a Pécs Ma között. A casus belli, vagyis a háborús ok, egy P. Horváth Tamás nevű szakács kirúgása, “közös megegyezéssel” minősítés kikényszerítésével.

Tüntethet-e egy szakács?

Gondolnánk, hogy a kirúgás súlyos okát az üstök és a csorba tányérok körül kell keresnünk, különben miért is tenne utcára karácsony előtt három-négy nappal egy egyházi kezelésben lévő intézmény egy öt gyermekes szakácsot.
Azonban az a helyzet, hogy a szakács két nappal korábban felszólalt egy pécsi tüntetésen, ahol kiállt a civilek mellett, akiket a pécsi Fidesz vezetője, Hoppál Péter államtitkár és az önkormányzat testületileg kiközösített.
P. Horvát tüntetésen elhangzott felszólalásának utolsó mondata még a fülembe cseng. A szöveget több száz pécsi tapssal fogadta, s magam is egyetértettem vele: a pécsieket nem érdekli Soros György, mint ahogyan Soros Györgyöt sem érdekli Pécs.

Szerencsére nem vagyok szakács, így az ünnepeket viszonylag nyugodtan vészelhetném át, ha nem borzolná a kedélyemet a kérdés: lehet-e ma ellenzéki Magyarországon egy szakács!

A kitört médiaháború lényege szerint a Szabad Pécs hírt adott a szakács kirúgásáról és annak igazi okát horpadt lábasokon, göcsörtös fakanalakon túl találta meg, tudnillik a tüntetésen, a Pécs Ma pedig csak azért is az üstök körül keresi. A részletekbe most nem mennék bele, inkább egy általános helyzetképre világítanék rá.

Médiumok funkciója

Alan de Botton A hírek c. könyvében így ír: “Amikor újságírókat arról kérdeznek, hogy szerintük miben ragadható meg a társadalom boldogulásához való hozzájárulásuk, többségük egyetlen szerepet emel ki mind közül:

ők felelősek a “hatalom elszámoltatásáért”.

A fenti pécsi történetből kiderül, hogy a Szabad Pécs ez esetben is a “hatalom elszámoltatását” végzi, rámutat egy ellenzéki magatartás miatti kirúgás embertelen és nagyon is gyanús oldalaira. (Írásaiból például kiderül, hogy az intézmény korábbi főigazgatója Hoppál fidesz-vezető volt, akit egyébként karácsonyfadíszbe bújtatott fotón népszerűsítenek Pécsett az egyik mindenki karácsonyfáján).

Mondhatnánk, hogy könnyű dolga van a Szabad Pécsnek, elvégre független online újság, újságírói a város

• valamennyi polgárának,
• a szakmai tisztességnek
• és a saját lelkiismeretüknek tartoznak “csupán” felelősséggel.

Az önkormányzati lap helyzete – és ez nem csak Pécsett van így – viszont tényleg nehéz. Ugyanis a helyi hatalom ellenőrzése aligha lehet elvárható, hiszen éppen ez a hatalom a munkaadójuk.
(Áttételesen persze a település lakossága az igazi megbízó, ám a munkahelyet és a fizetést, az előmenetelt közvetlenül nem a jónép adja.)
Ebben a helyzetben a település gondjainak és eredményeinek ismertetése, a társadalmi-politikai sokszínűségnek a bemutatása, uram bocsá’ ütköztetése, a helyi programok felkínálása és kritikája volna a feladat.

Harmadik utas médiumok

Ám úgy fest, hogy a Pécs Ma egy harmadik utat választott, egyfajta fordított alapállást vett föl és “az ellenzék elszámoltatását” és a normálisan működő médiumok leszólását tűzte ki céljául.
Sőt, még ezen is túlmegy, kettős értelemben is. Nem helyi portálként, hanem országos hírözönként funkcionál, határozott ellenzék-ellenes magatartást tanúsítva.
Ám nem csak a szövegek szintjén működik propaganda újságként, hanem a képek szintjén is. Az ellenzéki tüntetőket, az ellenzéki politikusokat kedvezőtlen pózokban, “megmunkált” képeken mutatja meg, miközben a város vezetői komoly, szép emberekként kerülnek az olvasó elé. Az így kapott online újság olyan, mintha a provincia egyfajta mini habonyárpija tüsténtkedne körülöttünk.

Nekem az a benyomásom, hogy az önkormányzatban helyet foglaló ellenzéki politikusok ezt tűrik és nem tiltakoznak ellene akár naponta. Inkább abból indulnak ki, mintha normális állapotok uralkodnának, hogy a médiával jó kapcsolatokat kell ápolni.
De kérdezzük csak meg a szakácsot, normálisak-e ezek az állapotok?

***

Korábban már szóban volt a blogban a Pécs Ma:
> Szobrok, utcanevek - felborult pécsi közmegegyezés