Amit Pécsről tudni kell a hírek megértéséhez

A címben feltett kérdést nem először teszem föl, ha Pécs helyzetére, vezetésére terelődik a szó. Márpedig terelődik az helyben és az országos médiában is inkább nagyobb, mint kevesebb rendszerességgel.

Most aktuálisan a város 7,5 milliárdos eladósodottságáról, Páva Zsolt fideszes polgármester politikai gyámság alá helyezéséről és egy helyzetet elemző bizottság felállításáról röpködnek a mondatok.

Bizottságnak még soha, sehol nem emeltek szobrot, és ennek a grémiumnak pláne nem fognak, mert ez a bizottság csupán a tehetetlenség eltakarása érdekében jött létre. Felkérését egy olyan hozzáállás szülhette, mely szerint „basszus, kéne egy bizottság, nehogy már azt gondolják a választópolgárok, hogy fogalmunk sincs, mi a fenét csináljunk”!
Ugyanis a helyzet elemzése, a hosszú távú – a történelemből eredő és a jövőt célzó – tendenciák már számtalanszor „felmérés tárgyát képezték”.

A bányák illúziót keltettek a megítélésben

A helyzetelemzés egyik kordokumentuma például a PÉCS-BARANYA jövőjéért című, könyv alakban is megjelentettett tényfeltáró sorozat, melyet a Dunántúli Napló és a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara szervezett és jegyzett 2003-ban.
Ebben olvashatjuk például Dr. Horváth Gyulának, az MTA Regionális Kutatások Központjának akkori főigazgatójától a reális kiindulópontokat (egy-egy mondat kiemelésével):

„- Baranya megye – amely soha nem tartozott a magyar gazdaság „éllovasai” közé – mai gondjai az elmúlt száz év fejlődésében gyökereznek.
- 1942-ben...Pécs ipari arculata nemigen különbözött a XIX. század végétől.
- A megye iparosítása a tipikus perifériamodell szerint zajlott: budapesti üzemek hoztak létre kis- és közepes méretű, egyszerű technológiájú telephelyeket az alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatására.
- Az ipari fejlettség hamis illúziója a döntéshozókat is rabul ejtette, a '80-as évtized elejéig meg sem fogalmazódtak elképzelések a megye gazdasági szerkezetének gyökeres átalakítására.
- Ijesztő jelnek tartom, hogy a nemzetközi együttműködések iránt fogékony, magasan képzett fiatal értelmiségiek egyre nagyobb számban hagyják el Pécset kvalifikált munkahelyek hiányában.
- Eközben pedig sokan még mindig áhitatosan felfelé tekintenek, nem csoda, ha meg sem látják a szomszéd megyét vagy várost vagy egyetemet, amelyek között nem a közös célok megvalósításáról folyik diskurzus, hanem vezetőik Budapesten előszobázva – alkalmanként péterfillérekért – rivalizálnak egymással.”

Ha illusztrálnom kell a fentieket, akkor példának Toller László egykori szocialista polgármester szavait idézhetem, aki Kaposvárral kapcsolatban hetykén kijelentette: Pécs egyetlen templomának több tornya van, mint Kaposvárnak összesen.
Bár hozzátehetem, a kijelentés időpontjában a fideszes országvezetés erősen rátett a különböző politikai színezetű városok rivalizálására, ami persze messze esik a felelős országvezetés eszméjétől.

Jön és mindent letarol a "kinevezett" nemzeti burzsoázia

De a legfelháborítóbb példákat napjainkban láthatjuk, amikor az országvezetés által kijelölt hatalmas markú és telhetetlen bendőjű "nemzeti burzsoázia" kezére játszanák Páváék „Kincses Baranya” maradék ékköveit, például a Zsolnayt. (A csavaros ügymenetről és az ügyben földönfutóvá tett 114 család sorsáról éppen a napokban rendeztek fórumot a liberálisok).

Civil fórum Pécsett 2017.09.06.: "A Zsolnay-ügy". A képen a Liberálisok pécsi vezetője, Ágoston Andrea. Az "elnökségi asztal" üres helyein a város meghívott vezetőinek hűlt helye. Hja, fontos a párbeszéd...

Mindeközben a fideszes városvezetés – ahogy ez provinciális nagyuraknál szokás - eszméletlenül nagy arcot mutat, teátrálisan viselkedik és a legkisebb elegancia nélkül szolgálja a centrumban székelő urait.
2009-es polgármesterré választásakor Páva nem csak a városházán tette le esküjét, hanem a Széchenyi téren „a nép előtt” is.
A nagyzási hóbortot, a kisszerűséget olyan apró dolgokban is tetten érhetjük, mint amikor a polgármester úr védnökséget vállalt egy, a pécsi állatkertben élő jószág felett.
Mit választott?
Az amerikai bölényt.
Pedig, mint a névben is benne van, az nem magyar állat. Már akkor többen úgy véltük, hogy a szürke mezei egér nemzeti hovatartozását és termetét illetően is jobban illenék az Unió egyik legelmaradottabb régiója fővárosának polgármesteréhez.

De a konkrét helyzet elemzésére a Pólus program (amelynek során az egészségipar és a kulturális ipar fejlesztése állt középpontban) vagy az Európa Kulturális Fővárosa program is bő alkalmakat teremtett – vagyis semmi szükség egy, a feladat nagyságához mérten harmatos képességű, történelmi léptékben feltáró bizottságra. De számtalan szakmai cikk, print és online megnyilvánulás tárta már fel sokoldalúan a helyzetet, értelmezte az el-elbukó kitörési kísérleteket, mint például az Európa Kulturális Fővárosa program hátterét. (Sőt blog is, például itt és itt.)
Inkább cselekvési program kellene, amely a XXI. század szintjére, a világ áramlásterébe emeli az egyetemi várost.