Öt évvel ezelőtt még viszonylag könnyű dolga volt az internethez kötődő politikusnak - iszonyú rések tátongtak a befogadók védelmi falán.
Öt évvel ezelőtt még kétharmad kezén :-) megszámlálhatta a nép, ki érett a webre a politikusok közül. A politikai marketing internetes szárnypróbálgatói között láthattuk pl. a hozzászólásokat nem felengedő, vagyis a web2.0 lényegéről mit sem tudó Lamperth Mónikát, a vitázó hozzászólásokat kiszűrő Pelczné Gáll Ildikót - aki ezért méltó "jutalomként" megkapta a blogtér népeitől a Gall nő nevű ál-blogját -, a miniszterelnökként blogba kezdő Gyurcsány Ferencet és az SZDSZ által váratlanul csatába hívott Csepeli Györgyöt.

Az internetes botrány felől közelítve (ezt most dájcstomi kedvéért tesszük) - nyilvánvalóan Csepeli György viszi el a pálmát, aki kvázi "magyarságtudati" állításokkal kergette internet elé a bájtszüzeket is, s csalta magához a botrány révén az újságírókat, akik tovább görgették - Csepeli György nevét a köztudatba vésve - a botrányt.
Amikor Deutsch EP képviselő tanácsadói a Twitterre lökték a valaha lányszíveken tapodó Tamást, nyilván "ugyanígy" a botrányra alapoztak. (Amúgy, botrány nélkül a Twitteren hírnévre csakis jó médiaismertség révén lehet előrébb jutni, pl. ahogy ez Somogyi Zoltán esetében történt).

Ám botrány és botrány között óriási a különbség!

Ha a látogatók rosszindulatúnak mondott része által lecsepeligyurizott egykori államtitkár, egyetemi tanár - a tudós szociálpszichológus Csepeli György - blogjának utóéletét nézzük, akkor annak igen hosszú távú hatásait mutathatjuk ki! Egyfelől híveket szerzett magának, akik folyamatosan nyomon követik jelenlegi blogját is (Lélek és Politika) és internetes megjelenéseikben hivatkoznak könyveire, internetes megjelenéseire. (Pécsett például a Marketing Klub és az Internet Akadémia is előadónak hívta bloggal kapcsolatos témákban).
Ehhez a hatáshoz persze a folyamatos és érdemi internetes jelenlétre is szükség van, (például kisérleti blogra, mint pl. a Politikai antropológiai előadások.)

Mondhatjuk tehát, hogy egyfelől ott áll egy botrányból szelidült, igen veretes, tudományos munkássággal alátámasztott internetes megjelenés (Csepeli Györgyé), másfelől pedig egy káromkodós, mások - szó szerint - legecizésével operáló, fékezett habzású IQ-val írt néhány sor (a Twitteren Tomié).

A tartós hatás vizsgálata megmutatja majd, hogy az egyesek által a multikultúrával is kapcsolatba hozott (!) dájcstomizós gecizéssel érdemes-e tovább próbálkoznia politikusnak a magyar internet tájain!