A tematizálás kulcskérdés a politikában

Mielőtt Gyurcsányoznánk egy egészségeset, vagyis beleböffentenénk a magyar média és közbeszéd amúgy is zűrzavaros levegőjébe, vegyük szemügyre Shanto Iyengar és Donald Kinder kísérletét.
A két megátalkodott politikai pszichológus eltérő tartalmú szerkesztett híradókkal bombázta egy héten át a kísérleti híradó-bámulókat és azt tapasztalták, hogy egy hét elegendő volt ahhoz, hogy az eltérő csoportok azokat a témákat tekintsék égetően fontosnak, amelyekkel a leggyakrabban foglalkoztak a nekik mutatott híradók.

Kávét kaptam.
Nem akárki nyomta a kezembe, hanem egy világcég, mivel náluk tankoltam.
Vagyis a több, mint harminc liter üzemanyagért lökték nekem a 100 g Café BUONO Kawa mielona-t.

Úgy fest, harminc liter fölött már gazdag pasasnak számítok, aki érett a jutalomra. Vagyis magunk közt szólva megint a szegények húzzák a rövidebbet, a fránya csöpögtetők, akiknek még koszos harminc literre sem telik, akik csak ott állnak a kútnál és delejes szemekkel bámulják a literek és a forintok pörgését, az előbbit nyomnák feljebb, az utóbbin meg fenemód lassítanának a pillantásukkal, amellyel egyébként Egely Györgyöt is padlóra küldenék, olyan energiák szabadulnak fel ezekből a pillantásokból. Pedig ha valaki megérti a paranormális jelenségek aktív harcosait, az éppen ő.

Biccen a panelproli, döccen a demokráciánk

Furcsán biceg a nép, ha bemegy vagy kijön a házunkból.
Pedig kedves, takaros, hőszigetelt panel ez, amelyről egyszer már írtam is egy kicsiny blog szociográfiát, megpendítve, hogy az itt lakók már nem panelproletárok hanem valóságos panelpolgárok, akik folyamatosan cserélik a bútoraikat, a kádat, a klotyót, egyre komolyabb berendezési tárgyak, nyílászárók terhével pöfögnek ide a kisteherautók, és egyre laposabb, de egyre nagyobb képernyőjű tévékből zeng estelente a híradó.
Igaz, ez még évekkel ezelőtt volt, azóta már sok forint lecsorgott a MOL-részvényeken meg az egész ménkővert BUX-on.

Toronymagasan a lopás

A minap hörögve hallgattuk a hírt, hogy a talán ötszáz méterre lévő toronyházból a fémtolvajok tonnányi darabot zúdítottak az utcára, még szerencse, hogy senki fia-borja nem mászkált arra.

Te rongyos élet

Rongyos zászló kormányhivatalon

Nézem a falat, a falon a táblát, a táblán a kormányhivatal feliratot, s nem hiszek a szememnek: koszlott-foszlott zászló hirdeti, Magyarország az Európai Unió tagja. Magyar zászlót viszont nem lobogtatnak a fényes szellők, tartója helyén eső maszatolta, mocskos csík fut az utcafronti falon.
A rojtosra tépett, kifakult EU-zászló mellett a táblán a felirat: Baranya Megyei Kormányhivatal…
Aztán még egy tábla: Lázár Vilmos utca 12.

Valóságos koki ez, szinte sajog a fejem búbja. Miféle trehányság ez, miféle belső ellenőrzés tűri ezt a pimasz rendetlenséget? Hogyan tűrheti ezt a rend kormánya, a rendhez hű erők önkormányzata?

Miféle rend ez?

Hivatali gerillamarketing

Derék gerillamarketing tettként is leírhatnánk a merészséget, amellyel a Médiatanács bloggal lép az egyik jelentős blogszolgáltató és troll-birodalom szívébe, és az Indexen tudatja: ő most eloszlatja a zűrzavart, (amelyet egyébként a médiatörvénnyel és annak történetével maga keltett).

Szóval jő a Médiatanács blog, barátsággal nyújtja felénk a jobbját, miközben a baljával nyakon veri a Népszava online-t, egy komment miatt, egyenesen államtitkári szintről indítva a taslit!

Melyik kezének higgyünk?