Blogírás milliókért

Igen, igen, kedves olvasó - igaz a hír, milliókért fog blogot írni az V. kerület szépségéről a Hamu és Gyémánt Kft., személy szerint Rogán Antal szomszédja, az alsó.

Felsőfokú végzettségem van - jelzem magam is, és eszméletlenül jól írok.
- Ezzel a kifejezőkészséggel, ha csöpp eszed volna, író is lehetnél! - mondta valaki, de lehűtöttem a lelkesedőt, hiszen a hatalmas eszemnek éppen az a bizonyítéka, hogy nem író lettem, hanem blogger!

Mert hol a büdös fenébe keres egy író 120 millát minálunk?

A kamara megelégelte

A pécsi gazdasági önkormányzat, vagyis a kamara, elhűlve tapasztalta, hogy a városháza éppen úgy csorgatja tovább Pécs jövőjét, mint húsz év óta az elődei. Vagyis nem kérdez az önkormányzat se Istent, se Máriát, hanem csavarint egyet az adóprésen, s gebedjen bele nyugodtan, aki nem bírja a terhelést!
 

A tematizálás kulcskérdés a politikában

Mielőtt Gyurcsányoznánk egy egészségeset, vagyis beleböffentenénk a magyar média és közbeszéd amúgy is zűrzavaros levegőjébe, vegyük szemügyre Shanto Iyengar és Donald Kinder kísérletét.
A két megátalkodott politikai pszichológus eltérő tartalmú szerkesztett híradókkal bombázta egy héten át a kísérleti híradó-bámulókat és azt tapasztalták, hogy egy hét elegendő volt ahhoz, hogy az eltérő csoportok azokat a témákat tekintsék égetően fontosnak, amelyekkel a leggyakrabban foglalkoztak a nekik mutatott híradók.

Kávét kaptam.
Nem akárki nyomta a kezembe, hanem egy világcég, mivel náluk tankoltam.
Vagyis a több, mint harminc liter üzemanyagért lökték nekem a 100 g Café BUONO Kawa mielona-t.

Úgy fest, harminc liter fölött már gazdag pasasnak számítok, aki érett a jutalomra. Vagyis magunk közt szólva megint a szegények húzzák a rövidebbet, a fránya csöpögtetők, akiknek még koszos harminc literre sem telik, akik csak ott állnak a kútnál és delejes szemekkel bámulják a literek és a forintok pörgését, az előbbit nyomnák feljebb, az utóbbin meg fenemód lassítanának a pillantásukkal, amellyel egyébként Egely Györgyöt is padlóra küldenék, olyan energiák szabadulnak fel ezekből a pillantásokból. Pedig ha valaki megérti a paranormális jelenségek aktív harcosait, az éppen ő.

Biccen a panelproli, döccen a demokráciánk

Furcsán biceg a nép, ha bemegy vagy kijön a házunkból.
Pedig kedves, takaros, hőszigetelt panel ez, amelyről egyszer már írtam is egy kicsiny blog szociográfiát, megpendítve, hogy az itt lakók már nem panelproletárok hanem valóságos panelpolgárok, akik folyamatosan cserélik a bútoraikat, a kádat, a klotyót, egyre komolyabb berendezési tárgyak, nyílászárók terhével pöfögnek ide a kisteherautók, és egyre laposabb, de egyre nagyobb képernyőjű tévékből zeng estelente a híradó.
Igaz, ez még évekkel ezelőtt volt, azóta már sok forint lecsorgott a MOL-részvényeken meg az egész ménkővert BUX-on.

Toronymagasan a lopás

A minap hörögve hallgattuk a hírt, hogy a talán ötszáz méterre lévő toronyházból a fémtolvajok tonnányi darabot zúdítottak az utcára, még szerencse, hogy senki fia-borja nem mászkált arra.