A címben feltett kérdést nem először teszem föl, ha Pécs helyzetére, vezetésére terelődik a szó. Márpedig terelődik az helyben és az országos médiában is inkább nagyobb, mint kevesebb rendszerességgel.
Most aktuálisan a város 7,5 milliárdos eladósodottságáról, Páva Zsolt fideszes polgármester politikai gyámság alá helyezéséről és egy helyzetet elemző bizottság felállításáról röpködnek a mondatok.
A minap a facebook fiókomban beszámoltam arról, hogy egy nagyobb bevásárlást ejtettünk meg a feleségemmel a pécsi piacon. Íme, a bejegyzés fotón megörökítve:
Ha erre a kérdésre azt feleled, mindegy, ki viszi a terméket, csak fizessen érte és vigye, akkor ezt érdemes újragondolnod!
És nem csak azért, mert kifoghatsz „balhés” ügyfelet, aki majd visszahozza az árut, tele lesz realitást nélkülöző negatív észrevétellel és telekiabálja a webet a panaszával, továbbá 1 csillagos értékeléssel csúfítja el a vállalkozásod, a munkaterületed internetes megjelenését a térképes és az organikus keresőtalálatok között is. A marketing munkádat teszi tönkre, oda lesz a nehezen kiharcolt goodwill.
Hanem akkor miért fontos, hogy milyen a fogyasztó, ha nem ez?
Nézzünk erre példát, mondjuk kanapé vásárlást véve mintának.
Ha a baloldalról vagy középről szemléljük a hazai hatalmi viszonyokat, jelenleg erős kétely él bennünk a Fidesz leváltásának lehetőségét illetően.
Ennek alapvető oka az, hogy nem látjuk a programot és nem látjuk azokat a személyeket, akik valódi, erős alternatívát nyújtanának.
Ám lehetne elvileg olyan forgatókönyv is, hogy a Fideszben puccs történjen, hogy Magyarország az Unión belül maradjon, a demokrácia-hiányok pótlást nyerjenek, az erősödő lakossági ellenállás ne vezessen “robbanáshoz” és így tovább.
Pillantsunk rá erre a “lehetőségre”.
Öt évvel ezelőtt Sas István, a Reklám és pszichológia c. könyvében az ötvenen felüli korosztályról megállapítja:
“Ezt a korosztályt Magyarországon mintha teljesen leírták volna. A kifejezetten nekik hirdetett termékcsoportok száma alig két tucatra tehető, de ezt a helyzetet még súlyosbítja, hogy az azonosulásra felkínált szerepek is kiábrándítóak.”
Aki e téren pozitív változást vél felfedezni, azt igen ügyes embernek kell tartanunk, ugyanis a lehetetlennel birkózna meg.
Gondoljunk csak bele, milyen reklámokat láthatunk napjainkban a televízióban!