Leszámolások az ellenzéki oldalon
Ha akarom, ha nem akarom, eljutnak hozzám a politikai harc hírei. Ezek az ellenzéki oldalon lévő pártok és pártvezetők viaskodásáról szólnak.
Nincsen ebben semmi meglepő!
A választási vereség felszínre hozta az ellentéteket. (Ugyan a győzelem is felszínre hozta volna azokat, de erről valószínűleg hosszú ideig nem kell szót ejtenünk.) A jövő felől figyelve az eseményeket nem láthatjuk rózsásnak az ellenzék lehetőségeit.
Melyik pártból lehet valami?
A DK aligha nőhet föl a Fidesz valódi ellenfelévé. Ezt nem a képességek akadályozzák, hanem a választás menetének tanulságaiból szűrhetjük le.
Ebből a leglényegesebb: nem kell a DK (Gyurcsány) elgáncsolásához a Fidesz, megoldja ezt önmaga az ellenzék is.
Igaz, drága áron.
Az ellenzéki tábor szétesett, a választók demoralizáltak, megerősödött a szélsőjobb, a társadalom hatalommal szembeni védekezőképessége majdhogynem lenullázódott, az ellenzéki pártokon belül megindultak a leszámolások.
(Lásd az utóbbira példának a Jobbik belharcait.)
Egymással is le fognak számolni
Még egyelőre viszonylag finoman, de az ellenzéki pártok egymással való leszámolása is megindult. (Lásd a Bősz Anett körüli budapesti hercehurcát.)
A nem fékezett habzású önimádattal megáldott Márki-Zay a pártalapítás küszöbén bukdácsol. A kampányzáró megelőlegezte, mennyire számíthat az őt korábban az élre küldő pártokra. Semennyire. Belőle se lesz centrális erejű miniszterelnök-jelölt.
A kimutathatatlan támogatottságú Párbeszéd, élén a pancserpuccs főhősével, Karácsony Gergellyel, aligha célozhatja meg, hogy az ellenzék vezető erejévé legyen. Örülhet a miniszterelnök-jelöltséget megunó Karácsony, ha Budapest nem löki ki a városházáról.
A többi mellékszereplő egyenkénti észrevételezése túllóg az ingerküszöbömön. Mint már többször jeleztem: Ágikákkal, Bercikékkel ennyit lehet.
Személyes élmény a zűrzavarról
Arra azért nem számítottam, hogy lesz olyan helyi pártvezető, aki, a korábban a zöld ügyekben, konkrétan Paks 2 és a bodai atomtemető ügyében velük együttműködő bloggert szükségesnek tartja a nyilvánosság előtt egy másik, X párt katonájának kikiáltani.
A politikusi bölcsességnek ez már olyan magas foka, amelynek megértése meghaladja a felkészültségemet. Nekimenni a jövőbeni lépéseknél is vélhetően szövetséges civileknek, ez sokat elárul a jövőbeni együttműködés lehetőségéről. Mindenki veszíteni fog.
***
Elolvasásra ajánlom:
A magányos hős szerepében Márki-Zay Péter
Az előválasztási pancser-puccs tanulságaiból
Tudhattuk az eredményt az előválasztás második fordulója óta
