Politikai álarcosbál

A kormánykritikát is felvállaló médiumok tévednek. Minapi címadásuk egy tévedésen alapul, melynek a lényege az, hogy azt gondolják, amit Müller Cecília mond, azt tényleg ő mondja!
Éppen ezért adtak ilyen címeket ama bizonyos eseménynek, amelyről alább pörög majd a szó:

• Müller Cecília beleszállt a New York Timesba, miután a magyar helyzetről közölt riportot (444.hu)
• Müller Cecília csúnyán kiosztotta a New York Times-t, miután azok a magyar helyzettel foglalkoztak (Nyugati Fény)
• Müller Cecília kiosztotta a New York Times-t (Startlap)
• Müller Cecília beolvasott a New York Timesnak! (OLKT)
• Müller Cecília üzent a New York Timesnak: foglalkozzanak inkább az amerikai helyzettel (Ellenszél)

Végezzük el a helyzet képletszerű elemzését

A New York Times a magyar járványügyi helyzettel foglalkozó cikkében egy olyan dolgot is állított, amellyel Müller Cecília magyar tisztifőorvosként nem értett egyet. Éppen ezért szakmai érveket felsorakoztatva azt az állítást cáfolta.
Müller Cecília eme pontig helyesen járt el.
Az most teljesen mindegy, hogy a Times állítása vagy annak cáfolata hordozza-e inkább a valóság nagyobb szeletét.
Tévedhet Müller Cecília és tévedhet a New York Times is. Mint ahogy bármelyiknek igaza is lehet.

Ám a szelíd hangú magyar tisztifőorvos tovább ment érvei kifejtésén túlra és közölte:

„Én azt mondanám, de nem mondom, hogy a New York Timesnak nagyon sok dolga lehet otthon. Én azt gondolom, hogy New Yorkban van most éppen elég probléma ahhoz, hogy azzal tudjanak foglalkozni. A magyar járványügyi viszonyokat, azoknak a kezelését pedig bízzák a magyar hatóságokra.”

Ez a hetyke, pimasz, mondhatni fideszesen arrogáns oldalvágás egészen szembetűnően idegen Müller Cecília eddigi magatartásától, kenetteljes stílusától.

Mi okozhatta ezt a „lánglelkű, forradalmi” kitörést?

A fentebb idézett cikkcímek azt sugallják, a derék publicisták azt képzelik, a koronavírussal kapcsolatos sajtótájékoztatók előtt a tisztifőorvos nekiül és meghatározza, mit fog mondani, kiválasztja a megválaszolandó újságírói kérdéseket is és saját kútfőből megadja a korrekt, konkrét, szigorúan szakmai válaszokat.
Ám ehelyett a valóság inkább az, hogy egy szakmai-politikai vegyes stáb végzi el ezt a munkát vagyis a háttérben Kovács Zoltán püföli a klaviatúráját, miképpen is lehetne odadörgölni az ellenzéknek, a „Soros pénzelte” New York Timesnak, a kormánykritikus médiának – mindezt egybe hangolva a közszolgálatinak mondott média híreivel.
A fentiekből az következik, amikor Müller Cecília beszél, képzeljük mögé Kovács Zoltán jól ismert ábrázatát és szigorú tekintetét!