Társadalmi elkötelezettség nem csak szavakban
Kultúra: mesteri képek egy vidéki hotel szobájának falán
Magasröptű hitvallások
Számtalan hitvallást olvasni cégek honlapján, kiadványaiban, még ha nem is mindig hitvallás vagy küldetés a cím, hanem mondjuk csak annyi: Rólunk!
Ha hinni lehet ezeknek a soroknak, akkor a magyarországi cégek, vállalatok rendben tartják tágabb környezetüket, fákkal-virágokkal hintik tele a telephelyük körüli vidéket, súlyos összegekkel támogatják az elesetteket, szinte aranyrudakkal dúcolják alá városukban a kultúrát, parádés módon gondoskodnak dolgozóikról, a mai és a leendő magyar munkaerőről, hogy a sport támogatásáról már ne is beszéljünk. (Pedig az utóbbi, különösen Felcsút irányába, nagyon megy.)
Az is szép divat, hogy a cég nem csak azt adja a termékként, ami a termék maga, hanem annál többet is nyújt. Így egy igazi IT-cég nem honlapot ígér, hanem arra ráadásként a világot teríti a potenciális ügyfél lábai elé.
A különféle szolgáltatók pedig élményt nyújtanak, nem csak az elromlott készülékünket javítják meg.
Hawaii van!
Mármint a sorokban.
A valóság nem teljesen fedi ugyan a fentebb vázolt képet, de ennek okairól talán egy másik bejegyzésben, a tényfeltáró újságírók dolgozataiban, a szociológusok tanulmányaiban nyerhetünk majd benyomásokat.
Közelítsünk a marketing felől
A marketingnek, a hétköznapok által ismertnél mélyebb rétegeiben egy-egy cég identitását (Corporate Identity) aszerint határozzák meg, hogy annak kommunikációja, cselekvése, megjelenése, illetve ezek egymáshoz való viszonya milyen.
Ebből a szempontból tehát számos magyar cég identitása kérdéses, hiszen a kommunikációja és a cselekvése, gyakorlata nem fedi egymást!
Mi egyelőre maradjunk annál az egyszerű eljárásmódnál, hogy a valódi társadalmi elkötelezettséget egy-két egyszerű példán át mutatjuk meg, hogy azért mégiscsak létezik ilyesmi, mármint társadalomért érzett felelősség a gyakorlatban.
A munkaerő közvetítő
A minap interjút készítettem az Aarenson Consulting, vagyis egy, a munkaerő közvetítés területén elismert fejvadász cég ügyvezetőjével, aki egyebek mellett a magyar munkaerőt igénylő külföldi megkeresésekkel kapcsolatban ezt mondta:
„nemet mondunk az egészségügy és az oktatási rendszer felől érkező igényekre is. Nem veszünk részt ugyanis az egyébként is lefosztott hazai ágazatok további ritkításában, nem tartjuk etikusnak."
Lám csak! Szó nincs olyan fennkölt dolgokról, mint hazaszeretet, a honfitársak, a társadalom iránt való elkötelezettség, az „csupán” egyszerűen, a maga természetes módján megvalósul a cég gyakorlatában.
Magyar billentyűzet
Egy korábban regnáló kormányzat államtitkársága az éledező internet korszakának kezdetén internet elérési pontokat hozott létre magyarlakta külföldi településeken és magyar nyelvű klaviatúrákat is adott hozzá. (V.ö.: Könyv. Csepeli György: A hatalom anatómiája)
A tett ma a szándékos feledés homályával van beborítva, mert az aktuális politika számára kényelmetlen, hogy a „másik oldal” is lehet hazaszerető és szolidáris. És nem csak szavakban, azaz a kommunikációjában, hanem a deklarált céloknak megfelelő cselekvésben is.
Képek egy hotel falán
A kultúra támogatása nem csak egyszerű befizetésekkel valósulhat meg. Erre nagyon szép példát mutat a pécsi Hotel Árkádia. Szobáinak, közösségi tereinek falát az avantgarde korai szakaszának festményei – másolatai – díszítik. A szálloda tulajdonosa ekként válaszolt egy kérdésemre:
„A közösségi terekben és a szobákban elhelyezett képeket Pinczehelyi Sándor grafikus, akadémikus szobánként, terenként választotta ki.”
Mondhatnánk megint: lám csak! A kultúra értékei annyira fontosak egy vidéki magyar szállodában, hogy akadémikus válogatja a képeket, méghozzá szobánként!
Talán ennyi példa is elég ahhoz, hogy amikor cégek, társadalmi vagy politikai szervezetek megítéléséről beszélünk, tekintsünk annak kommunikációja mögé, vessük egybe azt a gyakorlattal, a cselekvésével is!
***
A témához kapcsolódó blogbejegyzések itt, a Gerillamarketing blogban, illetve egy cikk:
