Anyád! – pörköli az orrod alá bősz sorokban a troll *, ha ne adj Isten “érdemtelenül” kihagyod Nobel-díjas véleménynek szánt hozzászólását. De nem bolond-e a blogger, az újságíró, ha törli a témától eltérő, vagy a társadalom normáitól elütő hozzászólást? Hiszen az ilyesmi növelheti a cikk, a bejegyzés érdekességét, sőt minél több a hozzászólás, annál több időt tölt az olvasó a megjelenésnek helyet adó honlapon, újabb látogatókat vonzva és növelve a keresőoptimalizálás hatékonyságát valamint az esetleges reklámbevételt is.

A hozzászólások tipológiája

A fenti dilemma mindennapos. Blogírók, újságírók és a weben társadalmi életet élő hozzászólók egyaránt szembe találkoznak a jelenséggel. Ideje, hogy a kölcsönös - tényleges vagy gondolati - anyázás helyett, elemezzük a jelenséget.

Az alábbi tábla egyfelől a témát segítő és eltérítő, másfelől pedig a hozzászólás tudatos vagy ösztönös jellegét mutató tengelyeken vizsgálja a hozzászólásokat és a hozzászólókat.

Tudatos rombolók, terminátorok

Az 1. mező az önkéntes vagy fizetett rombolóké, akik tudatosan tennék tönkre a bejegyzést, a cikket. Tipikus megjelenési helyük a politikai-társadalmi témákban íródott honlap oldal. Jakobinus elszántságú önkéntesek, kérlelhetetlen, fizetett zsoldosok különböző variációkat vetnek be. A cikkíró lehülyézésétől a téma más felé terelésén át a flegmán leszóló vitáig bármi előfordulhat. A tervszerű “közömbösítő” eljárás történhet bérbanyával, aki egy kiszemelt bloggert “felügyel”, de történhet csoportos, horda “rászállással” is. (A hajdani nolblogon volt szerencsém a legalaposabban tanulmányozni működésüket.)
Blogger létem óvodás korában naivan azt gondoltam, hogy még a bérbanyákat is meg tudom győzni. Ráment néhány bejegyzésem, mire rájöttem: vita nélkül törölni kell!
Itt két dolgot még meg kell jegyeznem.
A hőbörgés nem gerillamarketing.
A másik fontos dolog: a bejegyzést kiegészítő, azzal normális hangvételben vitázó hozzászólások nem feltétlenül rombolók, hanem nagyon is elősegíthetik témánk kibontását, pontosítását és ezzel segítik annak érvényre juttatását.

Az internetes tartalmak építői

A 2. mező a tudatos építőké. Ide olyan hozzászólások tartoznak, amelyek akár vitázva, akár egyetértve tovább viszik a témát, többletet adva annak.
A Wikipédia vagy a Tékozló Homár egy-egy különleges válfaja az ilyen típusú, a web2.0 lényegét jelentő építő tevékenységnek.
Érdemes tudnunk, hogy azért is érdemes megbecsülnünk az ilyen típusú hozzászólókat, mert az interneten érvényesül a 90-9-1-es szabály. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az olvasók 90 százaléka csupán átrobog írásunkon, mindössze 9 százalékukban hagyunk gondolatainkkal valamilyen emléket, nyomot, s csupán egy százalékuk vesz részt aktívan a felkínált téma megvitatásában, szól hozzá vagy linkeli meg a saját honlapjáról, Facebook fiókjából vagy Google Plus helyéről. (Erről bővebben itt: A keresőoptimalizálás számai.)

Ösztönösen rombolók

A 3. mezőben, ha szociálpszichológiai megközelítéssel figyelünk, az éretlen személyiségeket találjuk.
A tudomány segítségével a dizinhibíciós effektus jelenségét is itt érhetjük tetten. Arról van szó, hogy mivel a másik fél nincs jelen, könnyebben “gonoszkodunk”, és ez még akkor is így lehet, ha az offline világban amúgy normális, segítőkész emberek vagyunk. Érett személyiség figyel arra, hogy őt ne ragadja el ez a jelenség.
Tipikus képviselője ennek a kockának a mindentudó, felsőbbrendű, nagyképű egyén a kioktató stílusával. Szó nincs párbeszédről, ő a téma atyaistene, bármiről is legyen szó. A fentebb stíl jegyében szépen eligazítja az újságírót vagy a téma szakértőjének számító felkészült bloggert. Vélhetően az ilyen személy mögött valamilyen sérülés, kisebbrendűségi érzés kompenzációja munkál.

De az irodalom felől is rápillanthatunk az ösztönös rombolók terepére.
Umberto Eco a Hat séta a fikció erdejében c. művében megkülönbözteti a mintaolvasót az empirikus olvasótól. A mintaolvasó pontosan azt érti írásunkból, amit az ténylegesen jelent. Az empirikus olvasó azonban csakis a saját gondolatait látja a másról szóló írásban is. Ez a mi esetünkben annyit jelent, hogy a kedves hozzászóló nem tudatosan árt hozzászólásával, csak elviszi a témát a saját maga által gondolt világba. Már ha hagyjuk és nem moderáljuk ki.

Ugyanide sorolható az a jelenség, amikor valaki számtalan hozzászólást tesz ugyanahhoz a bejegyzéshez, valósággal rátelepszik, mintha ő lenne a téma felelőse, irányítója.
Vita során bár elmondhatta ő is a véleményét, miképpen a más állásponton lévők is, de rögeszmésen el akarja fogadtatni a saját igazát. Ezerszer is hozzászólna s meg van lepve, hogy ez így nem működik.

Mindenáron segítők

A 4. mező a dizinhibíciós effektus pozitív oldalából eredeztethető. Könnyen megnyílhatunk amikor nincs velünk szemben senki, mintegy magunknak pötyögjük az őszinte sorokat a klaviatúrán. (Esetleg haragunkban ütjük-verjük).
Persze azzal a típusú barátunkkal is találkozhatunk, aki az offline világban akkor is átsegíti a vakot a zebrán, ha az nem is akart átmenni. Bízhatunk benne, itt is segíteni fog.

Nem cenzúrázok **, hanem moderálok

A saját moderációs elvem a fentiekből származik. A látogatóim, olvasóim döntő többségére jellemző a nyitottság, a pozitív hozzáállás, a felvezetett téma iránti érdeklődés, s kötelességem megvédeni őket a hőbörgők, a terminátorok mérgezett szavaiból áradó “negatív hullámoktól”. És ugyanígy elkötelezett vagyok a témám iránt is, amit ugyancsak felelősségem megvédelmezni.

***

Kapcsolódó bejegyzés másutt: 
> Terminátorok, trollok, bérbanyák

> Szöveggyűjtemény

A legtöbb hozzászólás ebben a blogban 194 volt. Köszönet érte:
> Az Index kirobbantotta a Budapest-Pécs háborút

* troll a Wikipédia szerint (részlet): A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.

** Cenzúra a Wikipédia szerint (részlet): A szűkebb értelemben vett cenzúra az abszolutizmus, illetve a diktatórikus rendszerek jellemzője, ahol az információkat, az emberek véleményét és nézeteit is szabályozni akarják.