Piacszerzés, piacbővítés

Ezeken a fogalmakon keresztül pillantva politikai-társadalmi viszonyainkra, olyan érdekes árnyalatok is felbukkanhatnak, amelyek közelebb visznek minket a szürke, sőt a fekete 50 árnyalatához.
Bár meg kell jegyeznem, ami a társadalmi többségnek sötétnek tetszik, az egy jól körbehatárolható kisebbség számára maga a szivárvány csodálatos színpompája.

Induljunk ki a piacbővítés lehetséges módozatairól:

• bővíthetjük a termékkínálatot,
• növelhetjük meglévő termékünk attraktivitását (minőségét, csomagolását),
• próbálkozhatunk a marketingkommunikáció erősítésével,
• megnövelhetjük az eladások hatókörét (bolthálózat bővítése, internetes árusítás),
• csatlakozhatunk meglévő lazább-kötöttebb hálózatokhoz (például franchise, klaszter)
• és piacot is vásárolhatunk (például konkurens cég felvásárlásával).

Erőszakos lenyúlás: a gazdasági harc folytatása más eszközökkel

Mint fentebb láttuk, a piacbővítés klasszikus megközelítése során nem találkoztunk a lenyúlás, az elfoglalás, a konkurens - állami szervek, önkormányzatok közbeiktatásával, részvételével történő – ellehetetlenítésének megfogalmazásával.

Pécsi példák: a fideszes városvezetés viszont új utakon jár (vagy a régi chicagóin?)

A több milliárdos kártérítést maga után vonó „székházfoglalás” és üzemeltetési szerződésbontás a vízellátást biztosító francia Suez Environnementtel csupán az első lépés volt.
Pécs városvezetésének piacszerzése nyomán a magyar adófizető hárommiliárd forintot volt kénytelen fizetni a franciáknak.

Utóbb Pécs birtokba vette volna, Bachar Najari tulajdonos megítélése szerint fideszes lobbicsoport számára - a nagy múltú Zsolnay kerámia gyárat, mert a budapesti felújítások (például az értékes Zsolnay pirogránit cserepek pótlása) új piacként körvonalazódtak. Kevesen gondolják ezt másként!
A patinás gyárat ért vádakon, ellenőrzéseken túl (például NAV vizsgálat) a gyár munkaerejét egy újonnan alapított „gyárba”, az egyelőre életképtelennek bizonyuló Ledinába csábították.
A picszerzési kísérlet egyelőre a városmarketingen hagy elévülhetetlen érdemként nyomokat.

Piciny kitérő: a pécsiek értenek a gerillamarketinghez

Az utódnak szánt Ledina „termék műremekeit” látva a pécsi polgárok a pécsi ócskapiacon ormótlan, csorba csészéket és tányérokat vesznek, feliratokkal látják el azokat, s azzal lepik meg egymást és szeretteiket.

Nem is kerek, nem is szögletes, egyszóval: Le! Dina de Luxe

Pécs lelke: a sör

Pécs már a lelkét is eladta, mondhatjuk bátran, hiszen a Pécsi Sörgyár a termékeit „Pécs lelke” címkézéssel árusította.

Ismét egy kis kitérő
A sörgyáriakat – még a régi tulajdonos idején - nem zavarta, hogy a város lelke kifejezés már foglalt, s ha máshol nem, hát a Pécsett szerkesztett Jelenkor irodalmi és művészeti folyóiratban olvashattak volna róla:
„Pécs lelke nyilván összefügg az ezeréves püspökséggel, Janus Pannonius és Szatmári György humanista kultúrájával, és azokkal a polgári törekvésekkel, amelyek a hagyományok őrzése mellett e várost mindig fogékonnyá tették az új művészeti irányzatokra. A huszadik század második és harmadik évtizedének fordulóján például Pécs avantgárd törekvéseknek adott otthont, amelyek a magyar modernizmus sajátos változatát hozták létre. „
www.jelenkor.net/archivum/cikk/2595/a-pecsi-irodalomtortenet-koncepcioja

A gyár és „Pécs lelke” nemrég cserélt gazdát, az osztrák tulajdonostól Matolcsy-rokonokhoz került a habzó italok bástyája és mit tesz Isten, azonnal tudtak piacot bővíteni: ők lettek a vizes vb sör beszállítói Budapesten!
Marketing bravúr ez a javából, „Pécs lelke” lelkesen száguld a piaci siker magasába!

A fény és a csodák országa, Magyarország

De hagyjuk el Pécset és gondoljunk vissza az olajminiszterekkel is tárgyaló szűk zakójú, ám de bő zsebű Orbán rokonra, Tiborc úrra, akinek az egykori cége elvitte a fényt a fideszes vezetésű városokba.
Úgy nyílt meg számára a piac, mint menekülők előtt a Vörös-tenger – egyszóval csoda történt!
De a csoda nem jár egyedül, Mészáros Lőrinc és Vajna úr is valósággal zsonglőrei a piacszerzésnek.
Kisvasút legyen a kerekén, amelyik olyan utast hoz, aki le tudja őket és barátaikat győzni a gazdaság bármely fontos szegmentumában piacnyitásban, piacszerzésben és piacbővítésben, és ehhez kapcsolódóan a konkurencia ügyes megsemmisítésében (lásd a Népszabadság esetét).

Azt látjuk ezekben a piacbővítést célzó eseményekben, hogy a piaci pártállam nem alapszervezetein keresztül hat a vállalatokra, az intézményekre, az állami szervekre, mint hajdanán, itt már nincs szükség alapszervezetekre, maga a rendszer azonos már magával a párttal.
Benyomásunkat erősíti, mármint, hogy a teljes rendszer egyetlen leplezetlen célnak – a szerzésnek és a szerzés jogának megtartása érdekében a hatalom megőrzésének van alárendelve -, hogy állami vállalatok Fidesz-hű társadalmi szervezeteket pénzelnek.
De ez már egy témánkon túlnyúló másik fejezet.