Olyan volt a reggel, mint a többi. Nehezen indult, még súlyos álmokat cipeltem a szemhéjam alatt, de odabotorkáltam a konyhai pulthoz és megfőztem a kávém. Majd annak rendje-módja szerint a konyhai asztalhoz ültem és szürcsölni kezdtem a feketét.
Azon tűnődtem, hogy milyen csalóka az élet, tele van arrogáns megtévesztéssel, ha úgy tetszik, gerillamarketinggel.
Mert itt van teszem azt a kávés poharamban a finom, barna színű Cortado kávé, és mégis fekete kávénak mondjuk.
Ekkor a pillantásom egészen váratlanul a konyhai szekrénysor egy darabkájára esett - és azonnal felébredtem, mert ezt láttam:

Atyavilág! - kiáltottam fel meglepetésemben.
Hiszen eddig vagy ezerszer láttam a szekrénynek ezt a darabját, s eddig ezt nem vettem észre.
Vagy nem is volt ott?
Eddig nem nagyon érdekelt a Torinói lepel és az az azon szereplő arc, amely valószínűleg mindannyiunk számára ismerős. Emlékeztetőül a lepel arcot ábrázoló részletét most megmutatom:

Szóval eddig nem érdekelt a kép eredetisége, de most, hogy az arc újra megjelent, itt, a mi konyhánk szekrényajtaján egészen bizonyosra veszem: csoda történt Magyarországon!
Persze jó szem is kell a csodákhoz, nem elég a vakszerencse - tehát segítek:

Ugye, Ön is beleborzong a csoda látványába!

Szóval ez a meglepő felfedezés történt velem reggel.
Ekkor megittam a kávém maradékát és elkezdtem más szemmel nézni a világra.

És ekkor váratlanul egy másik arc is előbukkant az emlékezetemből, Che Guevaráé:

Nem inkább ő az, a csupán kicsit elnyújtott szekrény-képen?

A megoldás, itt a huszonegyedik század Magyarországán eléggé kézenfekvő: vajon melyik csoda-variációtól remélhetünk több bevételt?!

***

Elolvasásra ajánlom: gerillamarketing