A Simon-árnyék és a boksz
Normális országban,
ha egy rivális pártelnök helyettest csalafintaságon, szabálytalanságon kapnak, (esetleges pénzügyi csalás árnyéka vetülne rá) akkor az illető pártjának alighanem egy időre befellegzett.
Ugyanis normális országban egy pártelnök helyettes közismert személynek számít, akit a tehetsége, karizmája repített egy párt élmezőnyébe, aki éppen ezért rajongó tábort tudhat maga mögött, akiért megvesznek a nők (vagy ha nőről van szó, akkor a férfiak), akinek a vegytiszta szavait issza a sajtó, aki ifjakat gyűjt maga köré, hogy erősítse az eszmét és így tovább.
Ehhez képest ki a bánat ez a Simon?!
Az MSZP-nek most az a szerencséje, ami a szerencsétlensége is egyben: annyira szürke az élmezőnye, hogy csinálhat bárki bármit, észre sem vesszük!
Ebből a szempontból egyébként rettenetesen hasonlít az MSZP a kereszténydemokratákra.
A FIDESZ ismét hozta a formáját, a "véletlenek szerencsés összjátéka" folytán, mit tesz Isten, éppen a választási harc éles szakaszában robbant ki a negyedmilliárd elhallgatása, hát tényleg kurva nagy véletlen kell az ilyesmihez. És az megint megvolt!
És folyik a játék tovább, csak a kormányzó centrális erő sem veszi észre, hogy árnyékot bokszol, mert ez a Simon nem egy pártelnök helyettes, hanem csupán egy árnyék.
Egyebekben tényleg minden úgy megy, mint normális országokban szokás, a házelnök idiótának nevezi az obstruáló képviselőket, a milliárdok pedig csendesen csordogálnak tovább...