Mottó:
"A forradalmak a történelem lehangoló pillanatai."
Ralph Dahrendorf: A modern társadalmi konfliktus;
Gondolat . Budapest, 1994.; 23.o.

Amikor egy politikus forradalmat mond nyugtalan, ám mégis normalizált békeidőben, azt a leghelyesebb szűken értelmeznünk. Vagyis a mondókája csupán annyit jelent, hogy nagyarányú győzelmet aratott egy választáson, s ezt a győzelmét, ennek értékét akarja a végletekig fokozni.
A fokozás persze nem áll meg a középső foknál, hanem megy egyre feljebb és feljebb, a komikumig. Ám az is meglehet, hogy ott sem áll meg, hanem robog tovább...
Most például kormányrendelet írja elő - a kormányzati épületekben kötelezően, más középületekben pedig ajánlottan az Országgyűlés júniusi, a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló nyilatkozata bekeretezett nyomatának, méltó helyen történő kihelyezését.

Ebben például az is szerepel: "az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének megalapításáról döntöttek."
Bocsesz, de én például a szabad pálinkafőzés ügyében egészen más álláspontot képviselvén - különvéleményt jelentenék be!
Ugyanis én a pálinkafőzés- és fogyasztás terén, mint majdhogynem absztinens személy, nemhogy a nemzettel, de még a szomszéddal sem tudok együttműködni!
Akkor én most szégyenkezve kell, hogy olvassam a kifüggesztvényt?

Arról már nem is merek megnyilatkozni, hogy a pécsi Kubatov-lista a tanúm rá, én ezt a szerződést nem is írtam alá. Ilyenkor mi van? Azért én még bemehetek majd a középületekbe, ha szeretném elolvasni a kötelező Nyilatkozatot? Vagy maradjak szépen a Schmitt Pál által elitélt internet és a hangos helyek (esetemben ez blueskocsma) vidékén?

***

Kapcsolódó írás:
Az interneten miért nem lehet olvasni?