(Emlék odaátról - karácsonyra Myrtille és KapitanyG tiszteletére!)

Ezt a képet 3-4 évvel ezelőtt készítettem, s most hadd ne a hibáiról írjak egy bővérű értekezést, pedig lehetne, hanem hát hadd gondolkozzam kicsit azon, ami "rajta van", csak úgy önmagától.

A kép nem "nyers", Corel Photopaint-ben kicsit "rádolgoztam" egy időtlennek tűnő mázt - erről sem akarnék most mondani semmit.

Hanem a "tartalmáról" inkább.

Nos, az előtérben a Zsolnay üzlet táblája a dicső múlt hírnöke volna, mintha azokról az időkről üzenne nekünk valamit, amikor a város benyomult az iparosodás révén az európai gazdasági élet vérkeringésébe. (Azzal most ne törődjünk, hogy a hagyományos ipar meg a bányászat mivé lett, arról a kép aligha beszél itt.)

A kép közepén, a modern szobor, a "hüvelyk-vég" sem számíthat tőlem most elemzésre, szempontunkból a lényeg: a pécsi Jókai téren több modern, friss alkotás áll, ez az egyik, (amely egyébként kedvemre való, miért is ne volna az).

Ha haladunk tovább, felfelé kicsinyt, egy kínai üzlet cégérére találunk, egy történelmi város kellős közepén, s ettől persze annyira elment a kedvem a kép készítésének idején, hogy azt a cinikus címet adtam a fotónak: Kultúrák találkozása!

A minap, Myrtille-nek tett ígéretemet teljesítendő, újfent pécsi galambokra vadásztam, hadd lelje benne kedvét a bloggertárs, amikor láttam, hogy már nem a kínai bolt leledzik a háttérben!
Fel is rikkantottam volna örömömben, valami olyasmit, hogy megjött az ész, beköszöntött a kultúra leendő fővárosába, miként most az ősz is beköltözik szépen, de ennek a gondolati vonulatnak sem adnék most hangot!

Egyfelől azért nem, mert INDIAI üzlet váltotta a kínait, (meg is mutatnám, csak telefonnal az esti fényt nem tudtam képileg normálisan visszaadni), és ez a változás az én felfogásom szerint értékelhetetlen.

Másfelől meg minek is szednék össze magamnak újból anti-híveket!? :-)

Ha most még azzal is megvádol valaki, hogy nyilván globalizáció ellenes indíttatású a képem, akkor nem teszek én ide föl soha többé fotót, még Myrtille kedvéért sem, pedig az azért már cudarul nagy dolog volna, kifejezett képtelenség! :-)