A gerillamarketing blogban már megszokott "alternatív" nézőpontból is érdemes pillantást vetnünk a 2018. évi választási küzdelem csatatereire, ahol közismert függetlenek vívnak csatát a kormányváltás érdekében - általában több ellenzéki párt támogatásával - fideszes jelöltekkel szemben.
A Wikipédia megfogalmazása szerint " A protest song olyan dal, amely arra hivatott, hogy tiltakozzék olyan társadalmi jelenségek ellen, mint az igazságtalanság, a faji megkülönböztetés, a háború, a globalizáció negatív hatásai, az infláció, vagy a társadalmi egyenlőtlenség".
A nagyon régi időkben leginkább utcai jelenségnek számított, egy szál gitár kíséretével panaszolt, lázított a dal, míg el nem jutottunk napjainkig, amikor már professzionális zenei és mozgóképi kíséret mellett a közösségi média nyújtotta kényelemben élhetjük át a "forradalmat", fotelünkből felugorva lázonghatunk a pörgő ritmusra vagy a forradalomként eladott üzleti produkcióra.
Ma nem az egyszerű dallam - egyszerű szöveg kombinációja a menő, nem feltétlenül várják el az alkotók, hogy a fürdőszoba mélyén magunk is előadjuk a darabot, hanem a rapp és az elgondolkoztató szöveg párosa a domináns.
Csapjunk is a húrok közé:
A figyelem középpontjában a hódmezővásárhelyi diadal vagy vereség áll – kinek így, kinek úgy.
Politológus, újságíró, választópolgár egyaránt a tanulságokat kutatja.
Az ellenzéki érzelmű megközelítés legáltalánosabb következtetése: ha ellenzéki összefogással, óriási ellenszélben sikerült legyőzni a Fideszt a nagy hatalmú Lázár János otthonában, akkor ugyanez bárhol sikerülhet.
A kormánypárti megközelítésben a vereség bagatelizálása mellett megjelenik a „sorosozás” kiátkozása és a propaganda tevékenység erősebb fokozatra kapcsolása (benne a Békemenetnek mondott erődemonstrációval).
Politikusok minden időben képesek botrányt okozni, tartozzanak is bármely politikai erőhöz.
A becsületes és a korrupt politikusok eloszlásának a különböző elkötelezettségű társadalmi-politikai mezőkben ugyan elvileg egyenletesnek kellene lennie, de a valóságban a hatalomban lévők, illetve környezetük mindig kiszolgáltatottabbak a kísértésnek.
Ennél finomabban aligha lehetne megfogalmazni a hatalom erkölcsöket romboló természetét, puhábban rámutatni a társadalom erejének kiszipolyozására szerveződött struktúrákra, a maffia-szerű működési mechanizmusokra, amilyennek például most a Tiborcz-féle országrablás látszik itt, az Unió egyik hivatalosan is legkorruptabb országában.
A Válótársak televíziós sorozat minapi epizódja nagyszerűen mutatta be egyfajta tipikus férfi vásárló több tulajdonságát is.
A Stohl András által megformált, a válótárs-trió hódításra mindig kész alakja betért egy drogériába, hogy az édesanyjának vegyen „valamit”.