Hol az igazság?
A hóhelyzet, az autópályák használhatatlanságának és a mentési munkálatoknak az értékelése Magyarországon nem hókupacokról, nem is az autópályán ragadt emberek ezreiről - hanem a hatalomról szól.
A tét annyi: ha a FIDESZ-kormány bebizonyítja, hogy mindenben körültekintően járt el, akkor ez a kormányzat továbbra is alkalmas a vezetésre. Ám ha az ellenzék bizonyítja be, hogy a kormányzat felelősei, kinevezettjei hetet-havat összehordtak hóeltakarítás és szakszerű mentés helyett, akkor az nem kevesebbet jelent: újra bebizonyosodott, hogy a kormányzat alkalmatlan a hatalom birtoklására.
Ezért aztán nincs is olyan hóbucka a hazai térképen, amelyért ne küzdene meg a két (sőt több) ellentétes tábor!
Egyebekben azért veszélyes ez, mert a katasztrofális helyzetekből adódó szakmai tanulságok levonása már hosszú ideje elhajlik Magyarországon a valóságtól!
A tehetetlenség objektív nehézséggé szelídül (sohasem látott téllé magasztosul), viszonylagossá válik (más országokban még súlyosabb helyzet alakult ki), bagatellizálódik (autójában senki nem hűlt ki, és nem halt meg) - vagyis a kormány és szervei, szervezetei a helyükön voltak, s mint olvasom is: 100%-os teljesítményt nyújtottak.
A másik oldalról viszont a tájékoztatás teljes hiánya, a közmédia által remélt iránymutatás elmaradása (most senki sem hazudott se éjjel, se nappal /!?/) miközben a belügyminiszter az állampolgári fegyelmezetlenségre szórta a médiában az átkot, aztán említhetem a bezzeg-osztrákok felvonulását (takarót, pszichológiai segítséget, forró teát hoztak).
A magyar hideg polgárháború jeges viszonyai között két szilárd igazság szikrázik a hóról - a valóság nélkül.
A belügyminiszter logikája
De jómagam ebben a helyzetben sem tudok szabadulni attól az ellentmondástól, amely a belügyminiszter szavaiból fakad:
a.) Pintér úr szerint a közszolgálati médiumoknak azért nem kellett megszakítaniuk adásukat, hogy tájékoztassák a veszteglő autójukban a rádióra fülelő utazókat, mert nem volt országos a baj;
b.) Pintér belügyminiszter a nyilvánosság előtt, nem is burkoltan, megfenyegette a Telenor nevű mobilszolgáltatót, mivel nem küldött ki sok millió sms-t a belügyminisztérium szövegével.
Az ellentmondás nyilvánvaló: statisztikai értelemben már szinte minden magyar állampolgár rendelkezik mobillal, s így érthetetlen, hogy ha nem volt országos a baj, akkor miért nem kellett a rádiót bevetni, viszont minden magyar állampolgárt értesíteni sms-ben?!
Ha egy olyan hatalom belügyminiszteréről volna szó, amely hatalom rendületlenül visszaél túlhatalmával, akkor azt gondolná az ember, hogy főpróbát tartottak a választások előtt, hogy alkalomadtán (az alkalom alkalom mivoltát természetesen majd a hatalom határozza meg), szóval főpróbát tartottak az sms-nek, mint eszköznek, a választásokat befolyásoló hatásáról.
Mindenesetre az a.) és b.) pontban leírt ellentmondás bőséges okot adna a belügyminiszter alkalmatlanságának kimondásához!
Tüntetés van: nem hagyjuk!
