Mi a legjobb befektetés infláció esetén?

Vendég bejegyzés, szerzője Héder Sándor tréner, mérnök, címzetes egyetemi docens

A mai elszabaduló infláció esetén mi a legjobb befektetés?

Hadd osszam meg nagyszüleim tanácsát, akik megélték a múlt század eleji nagy gazdasági válságot, majd a pengő elértéktelenedését, a malenkij robotot, az államosítást, és az ötvenes éveket is. Nos, az ő tanácsuk az volt, hogy tanuljak, mert egyrészt, amit megtanultam, azt nem tudják elvenni tőlem, másrészt az nem inflálódik el (legalábbis nem olyan gyorsan, mint a pénz)!
Nagyanyám ballagási ajándéka egy nagy köteg pengő volt. Azzal adta át, hogy:

Tanulj fiam! A pénz bármikor elértéktelenedhet, de a tudás, amit megszereztél, az egész életedben kamatozni fog.

Erre emlékeztettem magamat, amikor több, mint 25 éve kezdő trénerként az összes megkeresett pénzemet abba fektettem, hogy kiutazzak Angliába és a világ legjobb trénereitől, többek között Richard Bandler-től, Robert Dilts-től tanuljak, hogy három éven keresztül Zágrábba járjak, hogy Melita Stipancic-tól tudjak tanulni. Ma is erre emlékeztetem magamat, amikor éjszaka vagy éppen hajnalban leülök a gép elé, hogy valamilyen online továbbképzésen vegyek részt.

Summa summárum, a múlt században a tanulás volt a legjobb befektetés infláció esetén és meggyőződésem, hogy ma is az!

Miért érdemes ma is a tanulásba, az önképzésbe fektetnünk? Csak olyat tudok mondani, ami mindenki előtt ismert:

Gyorsan változik a világ és csupán ahhoz, hogy lépést tartsunk a változással, ahhoz is tanulnunk kell!
Ha több, ha frissebb a tudásunk, jobb munkahelyet találhatunk magunknak.
Nagy szerencsénk van, hogy most élünk, hogy a világ ezen felén születtünk, így ma sokkal hosszabb ideig élhetünk, mint elődeink. Ahhoz azonban, hogy élvezni is tudjuk a hosszabb életkort, mozgásban kell tartanunk testünket és szellemünket. A szürkeállományunk folyamatos tornáztatása nélkül nagy a veszély, hogy korunk népbetegségei az Alzheimer-kór, a demencia utolérnek bennünket.

Noha a tanulás a legjobb befektetés az infláció ellen, nem félek attól, hogy tömegek kezdenek el rohanni, hogy tanuljanak!

Miért?
Mert a tanulás, a mély tudás megszerzése küzdelemmel, sok-sok kellemetlen érzéssel jár. Ki kell jönnünk a komfortzónánkból, vállalnunk kell, hogyha bármit elkezdünk tanulni, azt az elején rosszul fogjuk csinálni, ami szintén kellemetlen érzésekkel fog járni. „Én ezt nem csinálom, mert hülyének fognak nézni!” - halljuk tréningjeinken, amikor valami új módszert akarunk megmutatni a résztvevőknek.

Felnőtt korban a legnagyobb ellenségünk a már megszerzett tudásunk. A legtöbben megelégszenek azzal, ha már elég jól csinálnak valamit és már nem akarnak újat tanulni, nem akarnak kiválóvá válni a saját területükön, legyen az hegesztés vagy az oktatás. Az „Öreg vagyok én már ehhez!”, „Nekem jó ez úgy, ahogy eddig csináltam!” a másik tipikus mondat, amit hallhatunk a munkahelyeken.

A „Miért nem képzed magadat?” kérdésre persze nem az a legyakoribb kifogás, hogy nem akarom vállalni a tanulással járó küzdelmet. Sokkal inkább az, hogy nincs rá időm, pénzem.