Alig múlt pár napja, hogy Merkel kancellár kedves, a magyarok békéjét óhajtó szavaira a mi miniszterelnökünk azzal az öntudatos, ámde huszáros gondolattal válaszolt, hogy küldtek már ránk a németek tankokat, katonát - és ez nem volt jó ötlet annak idején, most sem kérünk belőle.

Mit ne mondjak, ez a disputa láthatóan nem hozott diplomáciai sikert Magyarországnak!

De mi akkor sem mondunk le a katonás észjárásunkról, ha a fene fenét eszik is.
Mert mi is történt megint?!
Felajánlottunk a szerbeknek - árvízi védekezés segítése címén - ezer katonát.
Talán el kellett volna gondolkoznia a kedves diplomatáinknak, hogy mi lenne, ha az érzékeny szerbek azt mondják, hogy járt már magyar ezred a Délvidéken, és éppen a Dunával kapcsolatosan érzékeny emlékeket hagytak maguk után - nem volt ez jó ötlet annak idején, most sem kérünk belőle!

Persze a szerb diplomácia nem így válaszolt, kulturáltabb hangnemben utasította el a majdnem-provokációt! Volt annyi eszük, hogy tudják: ezen a tájon a kapanyél is könnyen elsül!

Majdnem provokáció - mondtam az imént és gondoljunk csak bele: nem is olyan rég még tízezer Kalasnyikovot szállítottunk a szerbekkel hadban álló félnek!

Egyszóval legközelebb célszerűbb volna ezer katona helyett ezer tűzoltót, ezer vadakat terelő juhászt vagy vízügyi szakembert felajánlanunk!