Tüdő viktorosan
Magyarország bírja tüdővel
Olga kipihenten érkezett vissza a nyaralásból, jól festett az ATV képernyőjén, felszabadultan ízlelgette újra a hazai politikai élet őrült főztjeit, különösen a tüdős étel gasztronómiai csodája, a viktoros recept szerint készült tüdő nyerte el a tetszését. Vagy háromszor idézte, hogy a magyar miniszterelnök szerint Magyarország megnőtt, mint tüdő a fazékból, s Olga ott kevergette ezt az amúgy is kerge szöveget, és segítségül hívta Tóbiás pártigazgató urat az MSZP-ből, hogy fejtsék meg együtt, mit is jelent, hogy Magyarország egy tüdő, amely világnemzetté nőtt a fazékból – mármint Orbán Viktor szerint.
Tóbiás pártigazgató úr mélyen belenézett a semmibe, ízlelgetni kezdte a fazék szót, aztán a tüdő texttel ismerkedett, végül megnyugtatta a televízió nézőit, hogy érti ezeket a szavakat, csak így, együtt, a világnemzettel nem jön össze nála a tüdő.
A pártigazgató és a semmitmondás művészete
Tóbiás pártigazgató úr minden bizonnyal gombát evett és talán ezért nem volt tisztában azzal, hogy politikai verseny zajlik Magyarországon, ahol az ellenzéki pártoknak csak parányi idő jut parányi helyeken arra, hogy kifejtsék nézeteiket, s ezt a szűk időt kár elfecsérelni karizma nélküli figuráknak lükeségre, semmit mondásra, egyebekre.
Tóbiás pártigazgató úr ott szenvedett a kamerák előtt, úgy tett, mintha politikus volna, mintha mondana valamit, de fájdalommal tudatom – nem mondott semmit.
Igaz, a politikai verseny, amely egyfelől a hatalmon lévő erőkkel szemben, másfelől pedig az ellenzéki pártok között kellene, hogy dúljon, meglehetősen szerény szellemi gáztűzhelyeken langyosodik.
Schiffer András (LMP) szerint a meleg árthatott meg Orbán Viktornak, de ez a jó dumának vélt szöveg is csupán semmi kis lehelet, igaz, ezt a harmatsúlyú bölcsességet nem az ATV Egyenes beszéd című műsorában szórta a nép közé, de akár ott is mondhatta volna.
Nemzeti abszolutizmus
Szeretném tudatni, hogy a magyar társadalomtudomány jeles alakja, Csepeli György már nevet is adott annak a hatalmi struktúrának, amely Magyarországon igen bűzösen éppen most ömlik ki a fazékból, nemzeti abszolutizmusként definiálva és magyarázva, és hipotézise szerint a ma uralgó elit gyakorlatilag folytatja a jobboldali elit múltjából következő politikát, mely szerint a teljes Kárpát-medence a magyar politika hegemóniájára utalt volna.
A fazék-tüdő-világnemzet őrültség az ellenzéki pártoknak is komoly lehetőséget adna a fennálló hatalom pontos, mozgósító erejű kritikájára, de ellenzéki oldalon a tűzhöz még kevés spirituszt gyűjtött össze a közszereplésre “hivatott” gárda.
***
