Fröccsen a nyál

A január egyetlen napja sem múlhatott anélkül a jobboldali csatornákon, hogy estelente ne fröccsent volna nyál a képernyő belső felén, vagyis ne hivatkoztak volna a "banditára", Daniel Cohn-Benditre.
A főgonosz megtalálása és napi taposása, megköpdösése olyan jelenség, amelyen érdemes egy pöttyöt elidőznünk.
Mondhatnánk egyfelől, hogy a keresztényi szeretet és türelem e látványos felfüggesztése, amely a közszolgálati televíziót is hamisításra sarkallta (mintha nem válaszolt volna kérdésükre és eliszkolt volna az mtv kamerája elől) - szóval e láthatóan vad indulat okát meg kell keresnünk.

Blogírás milliókért

Igen, igen, kedves olvasó - igaz a hír, milliókért fog blogot írni az V. kerület szépségéről a Hamu és Gyémánt Kft., személy szerint Rogán Antal szomszédja, az alsó.

Felsőfokú végzettségem van - jelzem magam is, és eszméletlenül jól írok.
- Ezzel a kifejezőkészséggel, ha csöpp eszed volna, író is lehetnél! - mondta valaki, de lehűtöttem a lelkesedőt, hiszen a hatalmas eszemnek éppen az a bizonyítéka, hogy nem író lettem, hanem blogger!

Mert hol a büdös fenébe keres egy író 120 millát minálunk?

A kamara megelégelte

A pécsi gazdasági önkormányzat, vagyis a kamara, elhűlve tapasztalta, hogy a városháza éppen úgy csorgatja tovább Pécs jövőjét, mint húsz év óta az elődei. Vagyis nem kérdez az önkormányzat se Istent, se Máriát, hanem csavarint egyet az adóprésen, s gebedjen bele nyugodtan, aki nem bírja a terhelést!
 

A tematizálás kulcskérdés a politikában

Mielőtt Gyurcsányoznánk egy egészségeset, vagyis beleböffentenénk a magyar média és közbeszéd amúgy is zűrzavaros levegőjébe, vegyük szemügyre Shanto Iyengar és Donald Kinder kísérletét.
A két megátalkodott politikai pszichológus eltérő tartalmú szerkesztett híradókkal bombázta egy héten át a kísérleti híradó-bámulókat és azt tapasztalták, hogy egy hét elegendő volt ahhoz, hogy az eltérő csoportok azokat a témákat tekintsék égetően fontosnak, amelyekkel a leggyakrabban foglalkoztak a nekik mutatott híradók.

Kávét kaptam.
Nem akárki nyomta a kezembe, hanem egy világcég, mivel náluk tankoltam.
Vagyis a több, mint harminc liter üzemanyagért lökték nekem a 100 g Café BUONO Kawa mielona-t.

Úgy fest, harminc liter fölött már gazdag pasasnak számítok, aki érett a jutalomra. Vagyis magunk közt szólva megint a szegények húzzák a rövidebbet, a fránya csöpögtetők, akiknek még koszos harminc literre sem telik, akik csak ott állnak a kútnál és delejes szemekkel bámulják a literek és a forintok pörgését, az előbbit nyomnák feljebb, az utóbbin meg fenemód lassítanának a pillantásukkal, amellyel egyébként Egely Györgyöt is padlóra küldenék, olyan energiák szabadulnak fel ezekből a pillantásokból. Pedig ha valaki megérti a paranormális jelenségek aktív harcosait, az éppen ő.