Császárság-e Magyarország?

Gerillamarketing a javából: a császár ajándékai

csaszarsag-kora.jpg

A pénz nép közé szórása (latinul: iactus missilium) Róma császárait jellemezte igazán.
Az amerikai filmek nyomán könnyen magunk elé képzelhetünk egy olyan dobpergős, fúvósok által hevített jelenetet, amidőn a császár kimérten fellépdel valamely ácsolt emelvényre, tógáját meg-meglebbenti a szél, miközben az ott előkészített kosárból széles mozdulatokkal szórja fel-felmorajló népe közé az aprót.

Az álom persze furcsa dolgokra képes.

Ébren azt olvashatjuk például Erdődy Jánostól, az Ajándékok, melyeket a császárok a nép közé szórattak c. jogi értekezésében, hogy „aki pénzt szórt a nép közé...cselekvésének indítóoka ... a tömeg meggyőzése, saját népszerűségének növelése lehetett.”

Álmodva persze nem csengő sestertiusok pattognak Róma kövezetén, hanem Erzsébet-utalványok szállnak a szélben magyar városok és falvak koldusai fölött. A babérkoszorú alatt az arc is kezd kirajzolódni, egy jól ismert ábrázat tűnik fel két rövid horkantás között: egy hajdani, azóta pocakot eresztett forradalmár képe ez. Az arc tulajdonosa, miközben az egyik kezével szórja az Erzsébet utalványokat, a másikkal szotyit emel a szájához és köpköd. A háttérben a tányérnyalói ugyanígy.

Félálomban megint más a helyzet, az ágyunk mélyén káröröm festi át a képet, hiszen ezek az utalványok nem válthatóak be svédországi vadászatra, se puskára, se lőszerre, helikopteres utazásra pedig végképp nem.

Félálomban váratlanul azon is eltűnődhetünk, hogy mekkora szerencsefia tud lenni némely római tógás szenátor, akinek barátai szerint a rokonok fizetik a vadászati cehjét. Mennyi-mennyi rokon, szerte Skandináviában, sőt Afrikában is, ahol annak előtte magyar grófok ejtették el a bőgő oroszlánokat, a kafferbivalyokat, az elefántokat. Esetleg ő, egy nagy számú párt élén lovagolva, vadászmellénye zsebéből fizet a gyilkolás élvezetéért? Vajon oda honnan bújt be a pénz? - kérdezzük magunktól.

Újra ébren

Suetonius, a római szerző beszámolóját olvasom. Nero fürdőt és a sportversenyekhez gyakorlóteret építtetett. Itt a szenátorok és a lovagok ingyen kapták az illatos olajat.
Most ébren álmodom: ezek szerint már akkor működött a sport közpénz jellegét elveszítő módon történő anyagi támogatása, a TAO?
Felkelve már csak egyetlen kérdés marad: tulajdonképpen császárság-e Magyarország.

***

Régi idők a jelen tükrében a blogban: Ókori gerillamarketing