Ókori gerillamarketing

Ókori BUZZ gerillamarketing

ókori romai-katona.jpgBUZZ - mondja a szakember, vagyis szóbeszéd marketing, s olykor ájult hallgatóság figyel a vadonatújként elővezetett ismeretre. De vadonatúj-e a tudatosan eltervezett szóbeszéd, a feldicsérő vagy épp ellenkezőleg, a porba sújtó, a hátulról terebélyesedő susmorgás?

Már az ókori rómaiak is! - szoktuk mondani olykor, s ez esetben is megtehetjük ezt.
Régi vágású hölgyek és urak, akik még tanultak valaha latint, jól tudják, hogy bizony már Romulus és Remus utódai, a rómaiak is ismerték a jelenséget. Igaz, a Colosseum tövében még nem BUZZ-t mondtak, hanem ennyit: fama est!
Ebben a kifejezésben, amit legpontosabban talán így fordíthatnánk - az a hír járja -, benne volt valamelyest a kételkedés is, a hír ellenőrízetlenségének ténye.

Persze, hozzátehetnénk, a kételkedés a hírek, információk iránt egyre fontosabb momentum az életünkben. Ugyanis hír- és információ alapúvá lett a világ. (Ez ügyben érdemes Pratkanis és Aronson művét, a Rábeszélőgépet rongyosra olvasni.)

Ókori gerillamarketing - a vakcsoport

A régi görögök és a rómaiak híres szónokok hírében állnak és nem alaptalanul. A szónoklattan egyik alappillérét jelentette náluk a captatio benevolentiae (ejtsd "káptáció benevolencié), amit indexes megfogalmazásban oltári nagy becsettintésnek, esetleg benyalásnak, póriasan viszont a hallgatóság megfogásának nevezhetnénk.

Ennek lényege, hogy a szóban vagy írásban megnyilatkozó igyekszik olyat mondani megnyilatkozása legelején, amely dologgal szimpatikussá válhat a szájtátó tömeg előtt. Így könnyebben fogja majd befogadni a jónép a későbbi mondandóját, pláne, ha kérni akar tőlük valamit, például szavazatot a szenátusban vagy paripát, fegyvert - és ami a legnehezebb kérés - zabot! (V.ö. Életünket és vérünket, de zabot nem! - bár ez már nem az ókor, hanem Mária Terézia ideje.)

A szónok gyakorta képzett vakcsoportot, bár a hellének még nem tudták, hogy egy majdani szerzőpáros, bizonyos Pratkanis és Aronson ennek fogja hívni a captatio benevolentiae ilyen jellegű alkalmazását.

A példa kedvéért én is képzek most egy nagyszerű vakcsoportot: mi, művelt emberek azonnal érteni fogjuk!

Piszok jó csoport vagyunk, mi, művelt emberek

E sor olvastán máris egy csoportba kerültem Önnel, kedves blog Olvasó - most mi ketten alkotjuk a művelt emberek csoportját! Hiszen sem Ön, sem én nem fogunk felkiáltani, hogy én műveletlen volnék, nem tartozunk együvé!

Így, csoportosan tovahaladva könnyebben szót fogunk érteni, már majdhogynem haverok vagyunk, mi, értelmes, művelt emberek! Könnyebben fogom meggyőzni Önt, hogy a szavazatára a szenátusban, a jószándékú véleményére e blogot illetően nem csak szükségünk van (nekünk, művelt embereknek), hanem az égetően fontos.

A vakcsoport, tehát a mesterségesen létrehozott csoport ugyanolyan kohéziót képes tagjai között kiváltani, mint egy igazi, mondjuk egy óvodás csoport, s szépen megfogja a madzagot, amellyel vezetik! Mondjuk egy tv székház elé! Mert aki magyar, ha átverik egy vakcsoportban, az velünk tart!

Ókori gerillamarketing - a meglepetés ereje

Hannibal ante portas! - kiálltott a centurio, a római őr.
Persze nem mindjárt kezdett el kiabálni, mert először hang nem jött ki a torkán, viszont eltátotta a száját s nagy szemeket meresztett, mint napjaink kereskedője, aki azt látja a szomszéd kirakatában, hogy annak új és többet tudó áruja van, s ráadásul alacsonyabb áron kínálja a cuccot, mint ő a magáét.>

Tehát percek teltek el, amíg a centurio szeme és agya feldolgozta a hihetetlen látványt: Hannibál serege előbukkan a semmiből, s harci elefántok lepik el Itália zöldellő északi táját!
Na, ekkor kiáltott egy ménkő nagyot, azt a bizonyos Hannibal ante kezdetű szöveget.
- Hülye vagy, fiam! - szólt rá a parancsnoka. Ilyen nincs, ilyen nem lehet, hiszen ez olyan volna, mintha nem lovas vinné a postát, hanem billentyűkön pötyögött szövegek suhannának szerteszét, s még a távoli provinciákban is azonnal olvashatnák azt, s ráadásul olcsóbban, mint a magenta képű rómaiak!

- Na, de parancsnok, hiába találja itt ki jó előre az online marketinget, mert a gerillamarketing Hannibál elefántjaival, a meglepetés erejével máris itt van.

És akkor a parancsnok is átesett a sokkon, mert meglátta a vigyori képű pun sereget, amely látvány oly' hihetetlen volt, mint amikor a kisebb, lebecsült fél beelőz egy adott kifejezésre a keresőkben, amely így szól: gerillamarketing.

Ókori gerillamarketing - az információs befolyásolás

Hérodotosz nyomán ismerjük a történetet, a háromszáz hős spártairól, akik hosszú ideig állták a sarat a két és félmilliós perzsa had ellenében, sikerrel védve a Thermophülai-szorost. Emlékük, hősöknek kijáró oszlopon, világszerte ismert és tanított versben ég bele évszázadok óta az emberiség tudatába.
"Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."
A tényszerű történet a következő:

i.e. 480-ban a görög városállamok szövetségére támadó perzsa had, amelynek valóságos létszáma tizedét adta a két és félmilliónak, a megénekelt háromszáz helyett háromezer ötszáz fősre tehető hellaszival találta szembe magát.
A görögök parancsnoka, Leónidász sikerrel védte az egy szekérnyom szélességű bejáratot.

Xerxész, a perzsa király, mint ügyetlen, fapados elme, mint brutál-metál hódító került a történelmi köztudatba, aki csak árulás révén tudott a görög harcosok hátába kerülni.De mi van akkor, ha a történetet másképpen értelmezzük, hősi siratók emlékének mellőzésével, a "görögpárti" tömegtájékoztatás "manipulált" információi nélkül?
Xerxész, látva, hogy a szűk szorosban időtlen időkig hadakozhat, nem áldozta fel seregét, hanem bölcsen felderíttetett egy utat, amely a görögök hátába vezette, magyarán bekerítette őket.
Ha az idegen tájon pénzért vette is az információt, akkor is a legbölcsebben járt el, kímélve katonái életét, s a szorosnál is szűkebb időt.
De az információk évezredes uralása a görög, és a görög kulturális hagyományokon felnevelkedett világ részéről megfosztja Xerxészt attól, hogy bölcs, megfontolt és ügyes hadvezérként tarthassuk számon, legalább ezen egy csata erejéig.

Ókori gerillamarketing - a dominancia meghökkentő közvetítése

- Ki az úr a háznál? - tesszük fel a kérdést, mert gyakorta csak a látszat szerint a férj az. Ám ezernyi jel mutatja meg a helyes választ. Ám ezek a jelek nem feltétlenül tudatos elhatározás termékei, sőt gyakorta az "uralmi" viszonyok párharcának nincsenek is tudatában a szereplők, jeleik spontán, terv nélkül törnek felszínre, színes szószitkok, sodrófalengetések, anyád! - a te anyád! szófordulatok formájában.

De az "igazi" uralkodók nagyon is értettek ahhoz, hogy tudatosan hozzák létre azokat a jeleket, amelyek hirdetik az ő vitathatatlan dominanciájukat és nem csak a feleségeik (!), hanem az egész világ felett. (Ha másként nem, akkor a várba költöznek vagy a rádióban minden péntekenként igét hirdetnek...)

Xerxész, perzsa király, majd ötszáz évvel időszámításunk előtt ebben is nagyot alakított. Amikor vihar söpörte el frissen veretett hadi hídjait a Hellészpontoszon, megkorbácsoltatta a tengert!
E meglepő cselekedet üzenete szerint ő, mármint Xerxész, nem csak a társadalom, hanem a természet ura is egyben.
Mit ne mondjak, nem szerettem volna a görögök bőrében lenni a hír vétele után :-)
(A hídverők bőréről azért nem teszek említést, mert a lenyakazott holtaknak már úgyis minden mindegy.)

Ókori gerillamarketing - a média duma

Caesar serege már napi járóföldre sem volt a koszos Rubicontól. Caesar elől lovagolt és tervei PR-jén töprengett. Tudta, ha átlép a folyón, mindenki felismeri majd eddigi rejtett szándékát, hogy egyszemélyi hatalomra tör, s a köztársaságnak befellegzett.
A történelmi pillanathoz történelmi szöveget akart.
   Magához kérette a PR-es szakaszt, akik gyors lábú szamaraikon hamar odaértek a köpcös vezérhez.
- Na, mire jutottatok, mi lesz a szövegem? - kérdezte az Artus Directoriust.


- Arra jutottunk, hogy olyan legyen a szöveg, amely mindenki számára érthető, említése izgalmat okoz, s a nyereség reménye gyűjti majd a szájakban a nyálat.
Vagyis Caesar: A kocka el van vetve!
- Ki volt az a barom, aki ezt kitalálta? - mordult a vezér az Artus Directoriusra. Ne felejtsétek el, hogy nem valami mocskos kis televíziónak, hanem magának a történelemnek dolgoztok!
- Én magam eszeltem ki, Caesar. Arra kérlek, ne ítélj hamar, gondoljuk csak végig a dolgot! Először olyasmit ízlelgettem: kis lépés ez egy embernek, de vizes lesz a lába! - de hamar elvetettem. Erre a szövegre nincsen még felkészülve a kockázó emberiség. Ezeknek ez túl gömbölyű volna Caesar, ugye érted, mire gondolok. Aztán eszembe ötlött, hogy a pénznek nincs szaga, de ez nem illik ide olyan jól, mint egy gazdasági intézkedés-csomagba a pálinkafőzés engedélyezése.

A sereg ekkor a Rubiconhoz érkezett. Nem maradt idő a szöveg társadalmi vitájára, Caesar tehát hátra zavarta a szamaras PR-osztagot, s kelletlenül maga elé röffentette azt, ami készen volt: A kurva életbe, a kocka el van vetve.
Ezzel odafordult az irnokához: - Azt, hogy a kurva életbe, azt le ne írd, mert széttöröm a csontjaidat!