Sztornózok. Elektronikusan. Pedig a vállalkozó, akinek most szolgáltatok, bólintott egy nagyot: hát persze, hogy jöhet a számla elektronikusan. Az e-számla ment, a telefon jött: - a könyvelőm szerint ez nem jó számla! - mondja a vállalkozó. Papírszámlát akar. Legyen szíves postán...

   Hát persze, a posta, a bevált út, boríték, benne a papírszámla, pecséttel, a nyalt bélyeggel - jó pénzért. Az a tuti. Száz éve így megy, jó lesz ez még száz évig Magyarországon. A vármegye is visszajön, minek szaladozni...

   Az erdők, a fák megmentése - ki nem tesz arra - morfondírozom az elektronikus sztornózás közepette, amely baromi hosszú elnevezés: elektronikus számlasztornózás. Valami rövidebbet kéne erre az új hungarikumra kitalálni. Talán ELSZAZTÓ. Elektronikus számlasztornó. Nem is rossz!

   Gergő, elvakult e-számla rajongó, amikor meghallja az új szóösszetételt, égnek emeli a tekintetét, majd kifakad: nálunk a könyvelők irányítják a vállalkozásokat és nem fordítva!
 - A skandináv országokban már 50% fölött van az e-számlák aránya, a többi nyugati országban pedig 30% fölött! - teszi hozzá. Nálunk meg a könyvelők megmondják majd, hogy fejlődjék-e Magyarország. Egyébként az APEH állásfoglalása szerint kötelező volna az e-számlák befogadása.
   Igen ám, csakhogy én szolgáltatok. S ha sokat ugrálok a korszerű, takarékos elektronikus számlámmal, akkor ugye problémás szolgáltató hírébe keverhetem magam.
Hát kell ez nekem? Miért nem jó nekem a papír, amikor a nagyapámnak is jó volt?!